Bemutatjuk nektek Magyarország legromantikusabb városait. Ti melyikben jártatok már? Esetleg valamelyikben éltek? Mondjátok el milyen hazánk egyik legromantikusabb városában élni.
1. Gödöllő
Gödöllő a friss házasok és szerelmespárok egyik legkedveltebb úti célja. Itt rendezték minden évben a neves Esküvő Kiállítást is – emellett mindenképp említést érdemel a Grassalkovich-kastély és az azt körülölelő park, melyben Sisi is sétált. A városban egyébként is nagyon magas a parkok aránya, jól el lehet bújni a kíváncsi szemek elől. Az egyetem eleve a diákélet központja, itt is gyakran látunk csókolózó párokat. A kellemes sétához hozzátartoznak a jó kávézók, éttermek is, melyekből szintén nincs hiány Gödöllőn.
A kastélyban, a gyönyörűen felújított Királyi váróban vagy a legelitebb irodaházban, a Tűztorony Házban kialakított kávézók mind nagyon hangulatosak. Esküvőknek való hely is akad bőven, templomból szinte minden egyház működtet egyet Gödöllőn. A legszebb és leghangulatosabb a Máriabesnyői Bazilika, mely egyben zarándokhely is.
2. Szerencs
Egy romantikus este egy kis csokival az igazi – ezért jó választás Szerencs a romantikához. Nem csak egy tökéletes estét kerekíthetünk, de olyan különleges látnivalók várnak ránk, mint a cukormúzeum, a reneszánsz kastély és gyönyörű parkja, illetve a képeslap-kiállítás; nem beszélve a híres szerencsi fürdőről.
Története
A település környéke már az őskorban lakott volt: Szerencs-Taktaföldváron újkőkori, a Hajdúréten Kőrézkori leleteket tártak fel.
Anonymus krónikája szerint Árpád fejedelem és vezérei Hung várából jövet a Takta mellett, a Szerencse hegyéig elterülő mezőn táboroztak le.
A 12. században a johannita lovagrend alapított itt kolostort. Szerencset a középkorban említik először: a plébániatemplomról első említése 1217-ből való. Az 1420-as évek körül Szerencs és környéke Brankovics György szerb despota birtoka lett. 1490-ben már mezőváros, a Rákóczi-család birtoka volt; 1507-től pedig Szapolyai János volt a helység ura. 1583-ban Rákóczi Zsigmond zálogba kapta Rudolf császártól Szerencs várát és a nemesi birtokot, majd 1603-ban a végleges adománylevelet is megkapta. 1605. április 17–20. között itt tartották azt az országgyűlést, amin Bocskai Istvánt Magyarország fejedelmévé választották. Hálából 1606. március 9-én Bocskai "kiváltságos mezőváros" státuszt ad Szerencsnek.
A 18. században a település fejlődésnek indult, ám a fejlődés a 19. században megtorpant. 1876-ban a községi törvény értelmében Szerencs a városi rangot is elveszítette. Az ipartelepítés azonban újra elősegítette a fejlődést. 1889-ben felépült a cukorgyár, amely az akkori Európa legnagyobb cukorgyára volt, majd 1923-ban pedig a csokoládégyár is felépült. 1930-ban már csaknem 7000 lakosa volt a településnek.
A második világháború után Szerencs a Szerencsi járás székhelye lett. Az 1960-as években a fejlődés új lendületet kapott, a meglévő gyárakat korszerűsítették, felépült a kenyérgyár és a gépgyár is, új iskolák nyíltak.
1984-ben Szerencs újra városi rangot kapott.
Az EU szabályozás reformjának következményeképpen 2008. március 10-én bejelentették a cukorgyár bezárását.[1] 2009. március 10-én a gyár területén emlékparkot avattak és az önkormányzat emléknappá nyilvánította március 10-ét.[2][halott link]
A monda szerint a Szerencs nevet Árpád fejedelem adta a városnak, amikor az Árpád-hegyen ezt mondta: „Ma ád (ebből származik Mád neve) Isten szerencsét (Szerencs) e tájon (Tállya) Ond (Ond) és Tarcal (Tarcal) vezéreknek.”
3. Kalocsa
Kalocsa szintén tökéletes város egy kis aktív kikapcsolódáshoz. Az utcák rendkívül színesek és hangulatosak, nem beszélve a nosztalgiáról.
Nevének eredete
Kalocsát eredetileg Colocsa (ejtsd: Koloksza) néven illették: a colosa lápos területet jelent és Kalocsa területe a Duna mocsaras árterén feküdt. A török időkben a helytelen fordítások következtében Kalokia néven emlegették. Így alakult ki a város mai neve az 1750-es évekre.
Kalocsa Budapesttől mintegy 110 kilométerre délre található, az Alföld Kalocsai Sárköz nevű tájegységében, Bács-Kiskun megye nyugati részén, a Duna bal partja közelében. A várost a Duna egyik mellékága, a Vajas két részre osztja. Mivel a Duna 5 kilométerre van a városközponttól, területére jellemző a szétterültség. Kalocsa a megye legsűrűbben lakott települése, legalacsonyabb pontja 94 méter. A belváros észak-déli irányban hosszúkás, a Vajas menti dombon fekszik, nyugat-keleti irányban beszorított. Az Európai Uniós norma szerint a Dél-Alföldi régióban helyezkedik el; turisztikai szempontból a Dél-Alföld turisztikai régióban fekszik.
Kalocsa a Solti-síkság déli részén elterülő Kalocsai Sárköz, az egykori Kalocsai kistérség és a mai Kalocsai járás központja, a Duna–Tisza köze legrégebbi városa. A történeti korok településeinek régészeti emlékei egyaránt megtalálhatók a városban és a környező településeken. A területén talált legrégebbi leletek 300 körüli kelta település nyomait idézik.
A Solti-síkság déli részén elterülő Kalocsai Sárköz természetes központja. Egykori járási székhely. Vonzáskörzetébe 19 település tartozik. Területe 53,18 km², ebből 11 km² belterület. Lakóinak száma 18 110. A város lakásállománya 7543. A belterületi utak hossza 109 km. A városban vezetékes ivóvíz-, szennyvízcsatorna- és földgáz-hálózat működik. Az ivóvízhálózatba 5282 lakást, a szennyvízcsatorna-hálózatba pedig 4992 lakást kapcsoltak be. A vezetékes gázt használó háztartások száma 6310. (2003-as adatok)
A város a Duna menti fűszerpaprika-termesztés, -feldolgozás és -nemesítés központja. A hagyományos malom- és sütőipar az 1960-as évek elejétől elektromos világítótestek, építőipari kisgépek és villamosipari gépek gyártásával, valamint bútorgyártással, műanyag- és textilfeldolgozással bővült. Közel 250 éve jelentős iskolaváros, jelenleg a 2004-ben alapított Tomori Pál Főiskola, négy középfokú oktatási intézmény, négy általános iskola és egy speciális általános iskola, valamint egy alapfokú művészeti intézmény működik a városban. Kalocsa az ezeréves Kalocsai Érsekség (1993 óta Kalocsa-Kecskeméti főegyházmegye) székhelye.
4. Mór
Ez a kisváros leginkább pincesorairól ismert – ezért is remek választás romantikus estékhez, hiszen egy jó bor remekül megalapozza az estét. A kastélyok és parkok szintén remek lehetőséget nyújtanak egy kis kikapcsolódáshoz.
Mór - Az EZERJÓ városa
Mór város a Dunántúli régióban, Fejér megyében a Bakony és a Vértes közötti Móri-árok legjelentősebb települése.
A város kb. 20 km-es vonzáskörzetnek gazdasági, kereskedelmi és kulturális központja. A várost ma több mint tizenötezer lélek lakja. Kedvező földrajzi fekvésének s ezen a tájon élő magyar és német ajkú lakosság szorgalmának köszönhetően mindig kitűnt a hasonló méretű magyarországi városok közül. Az ezeréves település büszke múltjára és elfogultság nélkül mondhatjuk, hogy büszke lehet jelenére is. Mór életerős, fejlődőképes város, amelynek határozott tervei, megalapozott reményei vannak a jövőt illetően.
Mór történelmi múltja
Mórnak és közvetlen környékének a honfoglalást, sőt az államalapítást megelőző történetéről nem sokat tudunk. a legkorábbi ténylegesen ismert eszközök, tárgyak az újkőkorból származnak. Mór és Csókakő térségében ezen időszakra tehető az első falvak megjelenése. Az írott történelem előtti korok egyik utolsó szakaszában, Krisztus előtt 800 körül Kelet-Európa felől érkező törzsek foglalták el a Kárpát-medencét. A késő vaskor kezdetén, a Krisztus előtti IV. század első évtizedeiben feltehetően a Rajna-vidékről érkező kelták szállták meg a területet." A Móri-árokban átvezető közlekedési útvonalnak a rómaiak korában is nagy jelentősége volt. A történelmi leletek szerint Mór és térsége lakott hely a magyar államalapítás korai időszakában. A veszprémi püspökség 1246. évi jegyzőkönyve említést tesz a város régi templomáról, amelyet I. István király építtetett.
Mór népessége alapítástól kezdve magyar volt, csak a török kiűzése után, 1698-ban kezdte meg az új földesúr, a német Hochburg-család a németek betelepítését, mivel a magyarokat a törökök megszállása megtizedelte.
Mór nevének eredete pontosan nem állapítható meg. A legvalószínűbb, hogy a várost a Móri család alapította, s tőle kapta a nevet is. A település először királyi, majd 1080-tól kb. 250 évig püspöki birtok volt. Károly Róbert 1327. november 1-én Csókakő várához, mint királyi birtokhoz csatolta. 1430-ban először a Rozgonyiak birtokolták, majd a mohácsi csatavesztés után birtokosa Kanizsai László lett. Szulejmán szultán 1543-ban Esztergom elfoglalása után bevette Mórt és Csókakőt is és csak 1688-ban szűnt meg a 145 évig tartó török uralom.
Az osztrák császár 1691- ben a várost 60.000 rajnai forintért eladta Hochburg János udvari tanácsosnak és katonai élelmezési főprefektusnak, akinek halála után fia, János Domonkos kezdte meg a németek betelepítését a kapucinus rend behozatalával. A kapucinus templom és zárda építése 1695-ben kezdődött, 1701-ben szentelte fel a veszprémi püspökség. Az 1711-es évben új külhoni jövevények egész sora érkezett, akik meghonosították a Vértes oldalában a szőlőkultúrát.
1763-ra a lakosság száma 2900-ra emelkedett. A nagyszabású német betelepítés a század közepére teljesen átalakította a vallási képet is, mivel a betelepedők már többségében katolikusok voltak. 1755. szeptember 23-án gróf Lamberg Ferenc Antalt magyar állampolgárrá fogadták és ekkor Mór első embere lett. A földesurak 1758. évben kérték a királynőtől Mór mezővárossá nyilvánítását. Mária Terézia Bécsben 1758. március 16-án kiadott kiváltságlevele kimondja: "A jövőben Mór község ne csak a mezőváros névnek örvendjen, hanem évi négy vásárt is megtarthat." 1768-1770-ig folyamatosan új lakók telepedtek be Mórra, akik főként Bajorországból és Würtenbergából érkeztek.
Lamberg gróf 1762-ben költséges kastélyépítkezésbe kezdett, amely 1766-ban fejeződött be. A gróf Fellner Jakabot bízta meg a tervezéssel, így a magyar barokk kastélyépítészet kiváló alkotása született meg Móron. A lakosság számát 1784-ben írták össze pontosan: 4166 fő volt, ebből 36 nemes. 1846-1847-ben becslések szerint Mór 7175 lakójának ekkor háromnegyede német, negyed része magyar, néhány százalék szlovák nemzetiségű.
