Első teendőnk az, hogy ellenőrizzük, minden csavart teljesen behajtottunk-e és minden szöget mélyen bevertünk-e. Ha bármi kiáll, az átüt majd a gletten és a festéken is. Fogjunk egy éles sniccert és vágjuk le a lelógó, gyűrött papírdarabokat, amelyeket főleg a sarkokon és a széleken találunk.

 

 

A lyukakat, hibákat gyorsan száradó glettgipsszel töltsük fel, ezeket a helyeket majd csiszolni is kell. Glettanyagot kell használnunk arra is, hogy a tartószerkezet és a gipszkarton lapok csatlakozásánál található milliméternyi vastagságkülönbséget elfedjük. A teljes megszáradás előtt, amikor az anyag még olyan kemény, mint egy szappan, a spakli élét húzzuk végig rajta és szedjük le a felesleges, megvastagodott részeket.

 

 

 

Most már az illesztékek glettelésén a sor, lássuk, hogyan kell ezt szakszerűen csinálni.

A glettelésre azért érdemes odafigyelni, mert több kör visszacsiszolást és javítást úszunk meg. A glettet úgy keverjük ki, hogy sima és krémes felületű legyen, ne legyenek benne csomók, vajszerű anyag kikeverésére törekedjünk. Jó tanács inkább többször keverjünk kevesebbet, mert a megkötött glettet a későbbiekben már nem tudjuk felhasználni. 

 

 

Először egy fedőréteget vigyünk fel az illesztésekre, majd két további réteget, hogy elsimítsuk a felületet. És most kezdődik a türelemjáték. Száradás után simítsuk végig kézzel a felületet mindkét oldalon, hogy valóban sima és egyenes-e. Akár vízmértéket is alkalmazhatunk. Akár 4 rétegnyi glettmunkába is kerülhet, amíg tökéletes fedve vannak a gipszkarton lapok illesztései. Ne féljünk újra elővenni a sniccert: ha egy már glettelt terület felhólyagosodott, akkor egyszerűbb levágni azt a darabot, mint még többet rákenni és csiszolgatni. Utóbbival csak a morzsolódást és a „vakolat” lehullását kockáztatjuk a túl nagy anyagvastagság miatt. Egyszerűbb kipótolni a hiányzó részt.

 

 Még több kreatív ötlet, hasznos tanács: Csináld magad közösség a Facebookon