Már az időszámítás kezdete óta az augusztusi éjszakák egyik legnagyobb látványossága az átlagosnál sűrűbb meteorhullás. Ez több meteorrajnak is köszönhető, de leginkább a Perseidáknak. Az alábbi csillagtérkép, ami a Stellárium program segítségével készült, az augusztus közepén látható koraesti csillagos eget ábrázolja „keleti” irányba nézve. A térképen piros csillagokkal lett megjelölve a hónap közepén látható négy legaktívabb meteorraj radiáns pontja, az az irány ahonnan látszólag kiindulnak, vagy belépnek a Föld légkörébe az adott rajok meteorjai.

A nagy tűzijáték (Perseidák) mindig augusztus 10-15 közé esik.

A kora esti időszakban, amikor a csillaghullás kiinduló iránya – csillagásznyelven ezt radiánsnak nevezik – még alacsonyan van az égbolton, akkor gyakran láthatunk hosszú, vékony de többszínű csíkot.
Ahogy egyre jobban előrehaladunk az éjszakában, úgy válnak ezek az égi ösvények egyszínűvé ,de egyre inkább vastagabbá és fényesebbé.

Annak ellenére, hogy már az első századból is maradtak ránk feljegyzések a Perseidák megjelenéséről, és az azt követő időkben is többen tanulmányozták ezt a feltűnő égi jelenséget, csak viszonylag későn jöttek rá, hogy a hullócsillagok mindig ugyanabból az irányból érkeznek.

A Perseidák viszonylag idős áramlatnak tekinthető, hiszen az első írott feljegyzés a rajról Kínából származik Kr. u. 36-ból. Már akkor több, mint 100 meteort említenek a hajnali égen. Az ezt követő századokban csak szórványos utalások vannak róla, annak ellenére, hogy ismert volt, hisz a népnyelv már ekkor is Szent Lőrinc könnyeiként említi. Az első pontosabb megfigyelést a rajjal kapcsolatban 1839-ben végezték, az ezt követő években már rendszeresen figyelték a Perseidák visszatérését. 1861 és 1863 között az aktivitása jelentősen megnőtt, az ezt követő évek megfigyelései alapján jöttek rá, hogy az 1962-ben felfedezett 109P/Swift-Tuttle üstökös gyakorlatilag azonos pályán mozog a Perseidákkal. Így ez lett az első olyan eset, ahol sikerült egy meteorraj eredetét kimutatni.

Még egy fontos következtetést sikerült levonni az esetből. A meteorrajok aktivitásának erősödése legtöbbször összefüggésben áll a szülő égitest napközelpont átmenetével. A 109P/Swift-Tuttle üstökös keringési ideje meglehetősen nagy, több mint 130 év. Legutóbb 1992 őszén járt napközelben, ezért a 90-es évek első felében ismét jelentősen nőtt a Perseidák aktivitása. De ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy csak az üstökös visszatérésekor nő meg a meteorok száma, hiszen ez a raj 2008-ban is produkált egy váratlan kitörést, amikor is augusztus 13-án hajnalban pár óra alatt több száz szép Perseidát láthattak a szerencsések. A 2019-es év nem lesz a legjobb alkalom a Perseidák számára, mert ez közvetlenül a telihold előtt áll; azonban a Perseidákhoz kapcsolódó meteorok mindig világosabbak, mint más meteorrajok. Ez azt jelenti tulajdonképpen, hogy még a telihold fényében is szabad szemmel megfigyelhetők lesznek a hullócsillagok.

Idén is a megszokott időben érkezik a raj, augusztus 12/13 éjszakáján az átlagosnál is szebb meteorhullásban lehet részünk. Érdemes megnézni! :)

Forrás