A képeket egy Ausztráliában élő brit fotós, Brian Cassey készítette, aki egy olyan oldalát mutatja be Hong Kongnak, amiről mi nem is gondoltuk volna, hogy ilyen létezik – sőt, nemhogy Hong Kongban, hanem bárhol a világon. A fotósorozatnak is elég bizarr és árulkodó címet adott: "Hong Kong ketrecbe zárt kutyái”. A történet legmegdöbbentőbb része pedig az, hogy itt nem kutyák élnek a ketrecekben, hanem emberek, akik még fizetnek is érte.

Hong Kong egy 7 millió fős város, ami rengeteg embert jelent egy kétszer akkora területen, mint Budapest. Nem véletlen, hogy sorban építik a nagyobbnál nagyobb felhőkarcolókat. Viszont ebben a városban nemcsak öltönyös úriemberek rohangálnak. Találunk itt nyomorgó szegényeket is, akik jobb esetben alig pár négyzetméteres lakásban élnek, ahol még az ágy is alig fér el. Viszont akiknek már erre se telik, azok a város legolcsóbb és legkisebb méretű "lakásait" választják jobb híján.

A legolcsóbb természetesen egyáltalán nem jelenti azt, hogy olcsó. Hong Kong városa ugyanis a drága lakbérekről híres. Még ezekért az összetákolt ketrecházakért is borsos árakat kérnek, amit az ott élő szegények csak nehezen tudnak megfizetni. És amíg mi itthon ennyi pénzért bérelhetünk egy szobát, addig nekik szinte semmi magánszférájuk nincs ezekben az otthonnak egyáltalán nem nevezhető ketrecekben.

Akik még a túlzsúfolt panelházakból is kiszorultak és így a társadalom perifériáján élnek, azok többnyire idősek, vagy sérült emberek, akik már nem tudnak boldogulni a munkaerőpiacon. Őket csak ez a ketrec választja el a hajléktalanságtól. Általában egy ilyen ketrecért 40-50 ezer forintnak megfelelő összeget adnak ki havonta; de ha valakinek több pénze van, akár nagyobb ketrecet is bérelhet.

A ketrecek többnyire három sorban vannak egymásra pakolva és legalább 20-30 darabot zsúfolnak be egy szobába. Méretük 180X70 cm, amiben ha belegondolunk, egy két méternél magasabb ember már ki se tud rendesen nyújtózkodni. A nagyobb "lakásnak" nevezett dobozok mérete 180X180 cm, ami persze drágább is. Az itt élő embereket egy hajszál választja el a hajléktalanságtól, ezért rákényszerülnek ezekre a ketrecekre, mert itt mégiscsak van fedél a fejük fölött - vagyis a semminél bármi jobb.