Érdekes ez a meglátás, hisz’ a legtöbb ember, azok is akik „átlagos” méretű házban/lakásban élnek, általában elégedetlenségüket fejezik ki, illetve nem találják optimálisnak az otthonuk méretét. Sokan úgy vélik egy nagyobb, kertes házban biztosan boldogabbak lennének. 

 
Azt gondoljuk egy kertes házban vagy egy villában sokkal kevesebb negatívum érhet minket és több erőnk marad megélni az örömöket.
 Egy japán filozófiai irányzat szerint egy kisebb méretű lakásban rengeteg a pozitív energia és sokkal könnyebb is belőle „feltöltődni”.

 
Már egészen fiatalkorunkban hatalmába keríthet bennünket az irigység keserű íze, hiszen a másiknak mindig jobb és nagyobb játékai vannak. Nem igazán változik ez felnőtt korunkban sem, főleg, amint rájövünk, hogy az oly’ régi álmaink a medencés kertesházról nem biztos, hogy megvalósulnak. Ezzel szemben Japánban minden teljesen másképp működik. 

 
Náluk ugyanis a méret egyáltalán nem meghatározó. E mellett pedig számos előnyét is szem előtt tartják a kis lakásnak. Például:
1.    A költségek. Bár ezt nem igazán kell magyarázni. Természetesen egy kisebb hely kisebb költségekkel is jár. Ennek köszönhetően pedig az ebből származó spórolt pénzt költhetjük, arra amire csak szeretnénk.
2.    Házimunka. Természetesen egyszerűbb és kevésbé idő igényes egy apró lakást rendben tartani, mint egy kastély méretű házikót. 

 
Kis helyen egyszerűbben megtanulhatjuk, hogyan értékeljük azt, amink van, illetve nem tömjük tele a felesleges tereket felesleges porfogókkal.
Megtanít minket ezáltal megválni az ilyen haszontalan és régi dolgoktól, mivel a japán kultúra szerint nagyon káros olyan tárgyakhoz ragaszkodni, amikre valójában már nincs szükségünk. 

Minél kevesebb tárgy tereli el a figyelmünket, annál többet tudunk koncentrálni a belső értékeinkre. 
Fogjuk fel pozitívan a kis hely adta „lehetőségeket”. Például, egy kisebb nappaliba nincs lehetőség óriási kanapéra, de a hétvégi beszélgetések és pihenések során közelebb ülhetünk egymáshoz a szeretteinkkel. Egy kisebb méretű étkezőasztalnál könnyebben egymás szemébe tudunk nézni a beszélgetések és az étkezések során. 

Bár Magyarországon nem megszokottak az ilyesfajta nézetek, néha nem árt egy próbát tenni és megtalálni a „rosszban is a jót”.