Ha felkészültél, akkor lapozz tovább és ismerd meg a legfélelmetesebb épületeket

 

A skóciai Angus tartományban álló Glamis kastély Nagy-Britannia egyik legismertebb kísértetkastélya. Már 1034-ben a Strathmore grófok ideje alatt baljós és tragikus események helyszíne volt. A legenda szerint itt gyilkolták meg II. Malcolm királyt, akinek a vére a mai napig látszik a tett helyszínén.
A tragédiák később folytatódtak: az 1500-as években a kastély úrnőjét boszorkányság vádjával máglyára küldték – azóta az ő kísértetét is számtalanszor látni vélték a szobákban és a folyosókon.
Hasonlóan balsorsra jutottak az Ogilvy család tagjai is: a Strathmore-ok a 16. században halálra éheztették a teljes baráti családot, akik üldözőik elől menekültek Glamisbe.

Az igazi rémület azonban a következő században kezdődött: az akkori gróf, Patrick állítólag kora egyik legborzalmasabb természetű főnemese volt, kegyetlen, kicsapongó és bosszúálló. Gyermeke nyomoréknak született, ezért a helyiek szerint befalaztatta a kastély egyik szárnyába. Ez az úgynevezett „szörny” talán a legismertebb kísértet a kastélyban, még a néhai anyakirálynő - saját elmondása szerint - maga is találkozott vele.
A 18-19. században a környéken szilárdan tartotta magát a hit, hogy a Strathmore-ok családjában elődeik rémtettei miatt minden generációban születik egy vámpírgyermek.

Mi is teszi Glamis-t valójában ennyire rettenetessé?

A titok. Egyetlen gróf sem beszél erről idegeneknek nyíltan, csupán rejtélyes utalásokban. Nemzedékek óta a 21. születésnapján örökli a soron következő ifjú gróf a titkot, amelyet még egyetlen feleség vagy leánygyermek sem ismerhetett meg.
A beszámolók szerint a mai napig kísért Lady Glamis, aki visszajár a kastélyba imádkozni, és Strathmore Gróf Patrick is. A kék szoba magas kísértete is visszajár és olyankor kockazörgés veri fel az éjszakai csendet.

A kastély mai urai természetesen hasznot húznak a hely legendáriumából, az uradalom látogatható, a turisták pedig özönlenek ide, hátha ők is összefutnak a különböző tornyokat és épületszárnyakat kísértő rémségek valamelyikével.

 

A Borley-parókiát 1863-ban építették egy sokkal régebbi épület romjain, és a következő évtizedekben Anglia legismertebb szellemjárta házai közé került: a lakók és a paplakban megfordulók egy kísértő apácáról, maguktól megszólaló harangokról, váratlanul becsapódó ajtókról és bizarr fényjelenségekről számoltak be.

Az apácáról kiderítették, hogy ki lehet. A legenda szerint a nő része egy tragikus szerelmi történetnek, ugyanis beszeretett az egyik szerzetesbe, akivel meg akartak szökni. Ebben segíteni próbált a barátjuk, aki lovas kocsit szerzett nekik, ám a szökés éjszakáján lebuktak. A szerzetest és a barátot lefejezték, az apácát pedig élve befalazták.

Henry Bullt (az épület első lakóját) kicsit sem ijesztette el a három szellem, ő továbbra is az épültben élt, amit az évek alatt kibővített, hogy kényelmesen elférjen a 14 gyereke. Halála után fia vette át a helyét, aki szintén élete végéig itt élt.
A következő lakó Eric Smith tiszteletes és felesége volt, akik gyorsan magukra vonták a szellemek figyelmét. Hiába próbáltak kapcsolatba lépni Bullal, nem segített a félelmükön, így végül elköltöztek.

Smith-ék után Foyster tiszteletes és családja költöztek be, ám végül ők is gyorsan elmenekültek a durva paranormális jelenségek miatt. Fantom kőhajigálást tapasztaltak, összetört üvegeket találtak, zokogás visszhangját hallották az éjszaka közepén. Rengeteg személyes tárgyuk veszett el, a falakon pedig rejtélyes írások jelentek meg, amik aztán eltűntek.
A tiszteletes feleségét sokszor láthatatlan kezek támadták meg. Egyszer az éjszaka közepén megütötték, máskor kidobták az ágyból, de olyan eset is akadt, amikor a matracát egyengették a kezek.

Utánuk már nem mert beköltözni senki, így Harry Price, az egyik leghíresebb paranormális kutató rendezkedett be egy évre vizsgálódni. 1944-ben azonban leégett a parókia, ám ez a szellemeket nem érdekli, a mai napig ott kísértenek.

 

1974. novemberében a Long Island-i Suffolk megye rendőrei egy különös hívást kaptak egy felzaklatott férfitól. Miután kimentek a megadott címre, szörnyű mészárlás nyomaira bukkantak: valaki különös kegyetlenséggel kivégezte a bejelentő Ronald DeFeo anyját, apját és négy testvérét. DeFeo néhány nappal később bevallotta, hogy ő maga ölte meg családját egy vadászpuskával, méghozzá a házban hallott különös hangok sugallatára. A gyilkost hatszoros életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték, a ház pedig közel egy évig üresen állt.

Később George Lutz és neje, Kathy költöztek be a házba három gyerekükkel. Már az első napokban történtek megmagyarázhatatlan dolgok, amelyek jeges félelemmel töltötték el a családot. Néhány helyiségben iszonyatos bűzt éreztek, amelyet sem szellőztetéssel, sem egyéb módszerekkel nem tudtak elűzni. A fürdőszobában még érdekesebb jelenség zajlott: először csak egy apró, barnás folt jelent meg a kád felett, amely aztán napról-napra nagyobb lett, és hamarosan egy mocsári anyagra nagyon hasonlító matéria elkezdte belepni a falakat. Az iszap eltávolíthatatlanak tűnt, hiába próbálkozott mindenféle módszerrel a Kathy.

A családtagok a saját bőrükön is tapasztaltak jelenségeket. George Lutz állandóan fázott, még a kandalló közvetlen közelében is. Felesége testén iszonyatos kelések, fekélyszerű foltok jelentek meg, a gyerekek pedig gyakran halálra rémülten menekülve szüleik hálószobájába, mondván, hogy égővörös, izzó szemek figyelik őket.

A házban lévő „valami” megváltoztatta a férj személyiségét, zárkózott lett, magába fordul és biztos volt benne, hogy előbb-utóbb családja ellen fordul. Ezért kérte a feleségét, hogy hagyják el otthonukat – a nő azonnal összepakolt, ám mikor az ajtó felé tartottak, George útjukat állta és – most nem vadászpuskával – késsel próbált végezni családjával. Hosszas menekülés után sikerült apjukat kilökni az ablakon, akinek elméje visszatért és soha többé nem mentek még csak a ház közelébe sem. A ház azóta is üresen áll.

 

A Stanford Orcas kúriát az 1530-as években építették. A ház a kezdetektől fogva a Medlycott családhoz tartozik. Az itt megfordult látogatók számos kísértetjárásról számoltak be. 

A szorgalmas szellemvadászok feljegyzései szerint összesen 14 különböző hazajáró lélek kísérti a kúriát: a legrémisztőbb közülük egy több mint, két méter magas férfi szelleme, aki elsősorban fiatal lányokat ijesztett halálra. Hasonlóan ijesztő figuraként emlékeznek arra a papnak a szellemére, aki rendszerint éjszaka ébresztette fel a Sanford Orcasban alvókat, és mindenáron egy fekete csuklyát igyekezett az arcukra teríteni. Hozzájuk képest csupán zavarba ejtők a különböző áttetsző hölgyek és kislányok, akiket az elmúlt közel ötszáz év során szintén több száz alkalommal észleltek az itt megfordulók, sőt, még egy kutya kísértete is gyakran megjelent az udvaron és a folyosókon.

A kúria szabadon látogatható, a család állítólag a lelkes parapszichológusokat is szívesen fogadja, és korlátlan kutatást engedélyez nekik a szobákban.

 

A szanatóriumot 1910-ben építették Louisville-ben. A kórházban a tuberkolózissal küzdő betegeket kezelték, amely járványként söpört végig akkoriban a megyében. A szanatóriumban a szájhagyomány szerint összesen több, mint 63 ezer ember halt meg az évtizedek során, így aztán gyorsan híre ment a falak között zajló nyomasztó, különleges és félelmetes eseményeknek.

Ismerté vált a halál alagútja is. Ez egy hosszú folyosó volt, amit arra használtak, hogy a holtakat kivigyék a kórházból, úgy hogy a betegek ne lássák, és ezzel ne essenek depresszióba. Ebben az alagútban még ma is kiáltásokat, fájdalmas nyögéseket, vagy segítségért kiáltó hangokat hallani. Legendás lett az 502-es szoba is, ahol egy nővér először abortuszt akart végezni saját magán, végül felkötötte magát. Ezek után Waverly Hills Amerika-szerte ismert hellyé vált. A kórház a 60-as évek végén zárt be.