A város, nevezetesen Shibam Jemenben található és mindössze 7000 embert számlál, ami ugyan össze se hasonlítható azzal a népes tömeggel, ami az igazi Manhattenben található - de nem is emiatt kapta ezt a különleges becenevet a város, hanem érdekes látványa miatt. A város trapéz alakú és fal veszi körül, ami földből készült. A házakat sártéglából építették, amik gyönyörű látványt nyújtanak.

A házak körülbelül 30 méter magasak és 5-től 10 emeletesek. Viszont ezeknek a sártéglából készült otthonoknak egészen más a felépítésük, mint amikhez mi hosszá szoktunk. A földszinteken általában nem lakik senki, még ablakok sincsenek, mert itt tárolják a gabonát. A második emeletet kizárólag férfiak használhatják. A harmadik, vagy a negyedik emelet a nőké, a legfelső pedig a családi élet színtere.

Az itt élő városlakók az idősekre is gondoltak. Mivel lift valószínűleg nincsen, ezért hidakat építettek a házak közé, ahol az idősebbek közlekedhetnek, akiknek már nehezen megy a járás, főleg a lépcsőzés. Ha a gabona helyett a család szobája kerülne a földszintre, a korosabb városlakóknak bizonyára sokkal könnyebb dolga lenne, de mivel így alakult ki az itteniek életvitele - valószínűleg okkal - ezért ezekhez a körülményekhez kell alkalmazkodniuk.

A várost Kr. e. 3. században alapították és szinte felér egy csodával, hogy azóta áll és hogy nem bomlasztotta szét a falait az erózió. Bár a sivatagban nem kell túl sokszor esőtől tartaniuk, de sose zárhatjuk ki a lehetőségét annak, hogy az évszázadok alatt egyszer nem jön egy nagy zivatar. A várost viszont amióta felépült, nem egyszer kellett újjá építeni. A lakók tömítőanyaggal fedik be a tetőt, hogy megvédjék otthonaikat a természet erőivel szemben. De annak ellenére, hogy a várost milyen veszélyek fenyegetik, már évszázadok óta áll. Nem véletlenül lett az UNESCO Világörökség része.