Az új házakon már nem látni népies díszítést, de még jellegzetes magyar vonást sem találunk. Az ősi hagyományok azonban némi fantáziával és egyéni látásmóddal, gyönyörűen beilleszthetők a mai modern életünkbe.

Miért is fontos ez? Minden népnek megvannak a hagyományai és szokásai. Ezek a hagyományok hosszú évszázadokon keresztül apáról fiúra szálltak. Az ismétlés által pedig egyre erősíti a hatásukat, a beléjük vetett hitet. Ha valaki magyarnak születik, beleszületik a magyarságtudatba, ebbe beletartozik a magyarság nyelve, története, hagyománya, szokása, művészete, dalai, jelképrendszere, konyhája. Ez a szövevény úgy öleli körül egy-egy nép tagjait, mint halat a víz, akár tud róla, akár nem. 

Manapság már nem úgy építkezünk, ahogyan őseink tették. Legtöbben annak is örülnek, ha vehetnek maguknak egy kis panellakást, amely bizony a magyar térrendezéstől igencsak távol esik. 

Kezdjük mindjárt az elején, a bejáratnál! Őseink a házaik bejáratát keletnek vagy délnek tájolták. A régi bejáratok díszesen faragottak vagy festettek voltak. Szívesen lépünk be egy hívogató bejáraton. Éppen ezért, ha elhanyagolt, kopott a bejárati ajtó akkor nézzük meg, mit tehetünk. Sokszor elég egy jó alapos sikálás, egy új lábtörlő, egy új névtábla. A népi hagyományokat követve egy lópatkót is tehetünk a bejárati ajtó fölé, amire rávésték a család nevét

A házi áldás jelentősége

Az előszobában van a legjobb helye egy házi áldásnak. Lássuk miért! Az áldás a legmagasabb szintű, legegyetemesebb jókívánság. A lakásunkba belépő vendég önkéntelenül elolvassa ezeket a sorokat, és egy mindenki számára megfelelő gondolati energiát indít útnak. Ez az áldás nem „kontárkodik bele” senkinek az életébe, mindössze azt kívánja a másik embernek, hogy olyan erők vegyék körül, amely mindenki számára a legjobb.