A külső általában stukkózott, gyakran érdesesen bevakolt és általában a sok gerenda alkalmazása jellemzi. Terméskő, klinkertégla gyakori díszítő elem, de gyakoriak a tiszta fából, tiszta kőből vagy tiszta téglából készült konstrukciók is. Kúp alakú tornyocskák is gyakoriak, mint ahogyan a (mű) galambdúcok is.

 

A falak hajlítottak, vagy kanyarodnak, olyan benyomást keltve, mintha kézzel készültek volna.
A tetők is általában hullámosak, kanyargó ereszcsatornákkal.
A tetők gyakran fa zsindelyekkel, palakővel vannak kirakva, a cserepek hullámokat, vagy szándékosan szabálytalan mintákat adnak ki, bár az eredeti, régen használatos anyagokat sokszor egy ezeket utánzó, más anyagú tetőmegoldással váltják ki, hogy a szabálytalan mintákat könnyebb legyen kialakítani.

 

Az ajtók általában kövekkel kirakott boltívek alatt találhatóak, és ha van torony is, akkor a bejárati ajtó tipikusan erre nyílik. Az ablakok általában fakeretesek, ólmozott vagy hullámos üvegekkel, és az üvegfestések sem ritkák. Kovácsoltvas ajtókilincsek, kopogtatók, és ajtópántok gyakoriak, és más vas díszítések is.

 

A legtöbb meseházikó aránylag kicsit, és a középkori európai házak, vagy a tradicionális vidéki angol házak jellemzőit viseli, tündérmese elemekkel megfűszerezve. A nagyobb tündérházakat néha direkt úgy építik, mintha időről-időre bővítéseket hajtottak volna végre rajtuk, kis toldásokkal mindenhol kastélyszerűen kialakítva, tornyocskákkal és lövészárkokkal.

 

És ahogyan az vidéki házakhoz illik, sok ilyen meseotthont fákkal és bokrokkal vesznek körül hatalmas udvarban. A zöld növényzet egyrészt elrejti ezeket az otthonokat a kíváncsi szemek elől, másrészt pedig így teremtik meg a mesékben gyakran szereplő, házikó az erdő mélyén hangulatot.