Az épület tervezőjének, Steindl Imrének terve eltért a többi pályázóétól, hiszen az övé neogótikus stílusban készült, pont úgy, mint pár évvel korábban a londoni parlament.
A pályázat lezárása után, az építkezés 1885-ben kezdődött meg, zömében 1000 ember végezte naponta a munkát sőt, ha kellett, éjszaka is dolgoztak, hogy az épület elkészüljön az 1896-os millenáris ünnepségre.

Azonban ezt sajnos nem sikerült teljesíteni, így az országgyűlési ülésre a kupolacsarnokot tűzték ki célul, ami végül el is készült. Az ünnepségre hozták át a Szent Koronát és a többi koronázási jelvényt a budai királyi várból, amiket máig ott őriznek.

Az Országházat végül az építkezés megkezdése után 17 évvel, 1902-ben lehetett teljes egészében használatba venni.

Mivel az építkezés során fontos kritérium volt az, hogy hazai művészeket bízzanak meg, hazai gyártóktól vásároljanak hazai alapanyagokat, így ez a beruházás hazai iparágakat lendített fel. Másik elv pedig az volt, hogy az épület minőségére ne menjen a takarékoskodás, így végül a kezdeti elképzelésekhez képest a duplájára nőtt az elkészítés költsége, 38 millió osztrák-magyar koronából készült el.