Egy régi, lepusztult kápolna fekszik a Szent György-hegyen, a Balatonnál, melynek neve Emmaus. Egy remete lakott itt egykor, ez volt az ő saját kápolnája, mely mára lepusztult, kísérteties hellyé vált. Egy útikönyv sem említi, pedig beleillene, hiszen talán az egyik legrémisztőbb nevezetessége a magyar tengernek. Az Emmausról számos babona kering a környéken, a helyiek messze elkerülik, másik neve egyébként Ify-kápolna.

Remetelak

A remetelakot körülvevő terület bajlós hangulatú, az omladozó és pusztuló falak pedig tényleg elhitetik az emberrel, hogy itt bizony akár szellemek is megfordulhatnak. A hab a tortán pedig az, hogy az innen nem messze megtalálható temetőben nyugszik a különc ember teste, aki itt élt. Nehezen lehet szavakba foglalni a hangulatot, mely elkapja az ide érkezőt, maga a remete is számos környékbeli legendának, mítosznak a főszereplője.

Az épületeket, melyekből egyébként lenyűgöző, 180 fokos panoráma nyílik a Balatonra és annak környékére, egy egykor Fonyódon tevékenykedő plébános, Ify Lajos saját kezével építette meg, még az 1950-es években, majd ide vonult vissza, hogy elkerülje a kommunista rendszerben való ellenállása miatti félreállítását.

Azt, hogy remete lesz és a társadalomtól elvonultan él, önszántából választotta, ahelyett hogy megalázó módon eltávolították volna, ideköltözött erre a Szent György-hegyi birtokra, mely családjának tulajdonában állt. Ekkor lett a neve Emmaus.

A remete itteni életéről és tevékenységeiről nem sokat lehet tudni, pusztán annyit, hogy szerelmese volt az óráknak, ezért gyűjtötte is őket, valamint harmóniumokat ( orgonaszerű, billentyűs hangszerek) faragott saját magának, időnként a zarándokokat is befogadta.  Azt, hogy látogatókat fogad, úgy jelezte hogy kitett egy zászlót a kápolnája tetejére, a zarándokok ebből ismerték fel, hova is kell menniük.

Ha nem félünk és nem vagyunk babonásak, megtudjuk közelíteni a helyet, legegyszerűbb módon a Hegymagas irányából. Itt a Lengyel-kápolnától vezet egy út a birtokra, mely az erdőben és a szőlőbirtokok között terül el. Kapuja le van lakatolva, hiszen ez magántulajdon, tehát csak kívülről nézhetjük meg a régi, omladozó falakat, ám még így is iszonytató hangulatot és félelmet kelt az emberben, mi biztosan nem mennénk be ide…