Manapság nincsen sok olyan mese, ami igazán szívhez szólna. A legtöbb mesefilmben a durvaságot látni, kalandokat, netán még lövöldözést is… Mikor én még gyerek voltam, akkor több jó érzésű rajzfilmet csináltak szerintem, akkoriban még fontosabb volt a kedves mesefilm figura a mai jól megtervezett és rajzolt robothősnél, jobban számított, hogy a gyerek igazi, valódi értékeket lásson a TV-ben, ne pedig izgalmakat éljen át és kalandokat. Mintha ma már eltűnt volna az igazi értékek fontossága… Ti mit gondoltok?

Most egy olyan mesét szeretnék bemutatni nektek, ami nem régi darab, nem gyermekkoromból származik (bár nem is a legújabb), mégis a rendező arra próbál rávilágítani, hogy milyen rohanó világban élünk manapság… Olyanban, ahol nem számítanak az igazi értékek, a fontossági sorrendünk a feje tetejére állt és ezt sokszor még észre se vesszük… Van, mikor évek telnek el úgy, hogy nem értékeljük azt, amink van, pedig nem kellene mást csinálni a boldogsághoz, csak kinyitni azt a bizonyos ajtót… <3

Lapozz egyet és a következő oldalon megnézheted videón ezt a csodálatos mesét, ami még mindig a valódi értékekről szól!