Ha meggondolatlanul nekiállunk lefesteni a falat az általunk kedvelt festékkel, például le is dobhatja a festékünket és akkor a munkánk felesleges volt. (Gondoljunk csak a mészfestékre és a diszperzit alapú festékek kapcsolatára).
Létezik egy egyszerű módszer, aminek segítségével magunk is megállapíthatjuk mivel állunk szembe, szó szerint.
Egy rongyot áztassuk bele alkoholba vagy oldószerbe és dörzsöljük meg a felületet egy kis helyen. Ha a festék lehámlik, valószínűleg latex (akril) festékkel van dolgunk.
A mész és a diszperzit alapú festékek között nagy különbség a nedvesség szívóképessége. Ezért a kettő között úgy lehet egyszerűbben különbséget tenni, hogy ha egy nedves szivacsot vagy rongyot hozzáérintünk a falhoz, a mész alapú festékeknél erős szívódást láthatunk, tehát sötétedik a nedves folt, míg a diszperziós festékek esetében nem, csak egy halványabb nedves foltot láthatunk.
Sok házban, főként a régiekben még olajfestéket használtak. Ilyenkor két lehetőség van: javítás vagy a teljes réteg lepucolása. Mi is használhatunk olajfestéket, ám az oxidáció hatására továbbra is le fog válni. Ha ez történik, akkor le kell szednünk a leváló részeket, alapoznunk kell, majd akrilfestékkel újrafesteni. Így azonban hamarosan ragadós festékdarabkákkal lesz tele a lakás, és folyton foltozni kell a levált részeken. Inkább tehát a második opciót, a teljes „olajfestéktelenítést” javaslom.
A fal állapotának kérdéséhez tartozik, hogy ha sok helyen válik, reped a festék, akkor azt nedvesség, pára vagy meleg hatására teszi. Ezek forrását azonosítani kell és meg kell szüntetni (penésztelenítés, szigetelés, hőhíd), mielőtt újrafestjük a lakást, mert a probléma nem szűnik meg kizárólag festéssel.