Nebbien Henrik a patriotizmusra, és az összművészeti hatás megalkotására alapozta tervét, amikor beadta pályázatát a világ első, köztulajdonban lévő, nyilvános közparkjának létesítésére.

Az elkészült park hamar nagy sikert aratott, s a lakosság minden rétege ide járt, kortól, származástól függetlenül. Itt ismerkedtek, sétáltak, kocsikáztak, s lóháton múlatták idejüket. Közkedvelt korzójuk volt a Városliget Kapuja, a nagy séták és tartalmas beszélgetések tökéletes helyszíne, a Körönd, melynek funkcióit hamarosan átvette a Stefánia, ahol a főszereplők az arisztokraták, s a nézők az alacsonyabb rangú köznép tagjai voltak.

Hamarosan elkészült a városligeti tó, mely tovább fokozta a park hangulatát, és romantikáját. Kiváltképpen akkor, amikor a Korcsolyázó Egylet kitartó tagjainak közreműködésével lehetőség nyílt az állandó jégpálya üzemeltetésére. A korcsolyázás hamar megfertőzte a fiatal férfiakat és nőket, s nagyszerű sportolókat nevelt ki hazánk a városligeti pályán.

A Széchenyi Fürdő előde volt az Artézi fürdő, amely az 1800-as évek végén kezdte meg működését. Ekkoriban már látogatható volt az Állatkert, és egyre több múzeum épült, valamint a Műcsarnok, és az Iparcsarnok is számos kiállításnak adott helyet.

A világháború porrá zúzta a Ligetet, s az újjászületés időszaka a mai napig tart, hiszen az egykor romantikus fényben, s pezsgő idillben pompázó park még mindig nem heverte ki az őt ért sérelmeket.