A méz finom csemege, de nem csak ez az egyetlen előnye. Az aranysárga, ragacsos folyadék a világ egyik legkorábbi természetes gyógyászati készítménye, amelynek jótékony hatásait a sumérok, az egyiptomiak és a görögök is dicsérték. A mézzel (és más méhészeti termékekkel) történő gyógyítást apiterápiának nevezik.

A természet ízletes ajándéka négyötöd részben glükóz és fruktóz, mégis tartalmazza az összes alapvető ásványi anyagot és vitamint: kalciumot, rezet, vasat, magnéziumot, mangánt, foszfort, káliumot, sót, cinket, valamint nyomokban B1-, B2-, B3-, B5-, B6- és C-vitamint. Az ásványi anyagok, a vas, a réz és a mangán nagyobb mennyiségben fordulnak elő a sötétebb mézekben (pl. fenyő, pitypang).

Régóta ismerik fertőtlenítő és csíraölő képességét, korábban háborús időkben sebek tisztítására használták. A középkorban a gyógyszertárakban számos betegség kezelésére árulták. A népi gyógyászat évezredek óta használja ezt az antiszeptikus hatást: fájdalomcsillapítóként és köptetőként a házi patikák egyik alapanyaga.

Csak a megfelelően kezelt, természetes eredetű, nem főzött és nem módosított méznek vannak terápiás tulajdonságai. Az enzimek, a magas káliumtartalom és az aromás vegyületek mind hozzájárulnak a baktériumölő képességéhez.

A méz vízzel érintkezve hidrogén-peroxidot termel, amely feloldja az elhalt szöveteket és a mikroorganizmusokat. Emellett savas pH-értéke is van, ami rossz a baktériumoknak, így minden együttesen fejti ki ezt a csodálatos hatást" - nyilatkozta Dr. Kozma Kos belgyógyász.

A méz előnyei azonban még messze nem értek véget.

A méz javítja az izom- és szívizomműködést, jót tesz az emésztésnek, tisztítja a vért, serkenti a vérkeringést, és ismert vérnyomáscsökkentő hatása is" - folytatta a belgyógyász, hozzátéve, hogy magas energiatartalma miatt a fáradtság és számos betegség ellen is alkalmazható.

Egy evőkanál méz a szerotonin szintézisének fokozásával az idegrendszer ellazításában is segíthet.