A húsevő vagy rovarevő növények, néha rovarevő vagy rovarevő növényeknek is nevezik őket, a növények egy lenyűgöző kategóriája.
Jellemzően mocsaras, tőzeges környezetben vagy esőerdőkben gyakoriak, ahol a talaj tápanyagai, különösen a nitrogén, korlátozottak. Egyes harmatfű- és izsópfajok vadon is megtalálhatók hazánkban.
A több mint 1000 fajt számláló rovarevő növénycsoportba tartoznak, és a tápanyaghiány ellensúlyozására rovarokat pusztítanak.
Annak ellenére, hogy megjelenésük nagymértékben különbözik, módszereik figyelemre méltóan hasonlóak. Magukhoz csalogatják zsákmányukat, majd emésztőenzimekkel kezdik megemészteni azt, amikor a szerencsétlen bogár képtelen elmenekülni. Végül a létfontosságú tápanyagokat veszik magukhoz.
Ezeket az egyedülálló növényeket, amelyeket Charles Darwin 1875-ben megjelent "Rovarevő növények" című kiadványában írt le, egyre gyakrabban termesztik szobanövényként otthonokban, valamint üvegházakban és kertészetekben.
Vénusz légycsapója
Az egyik legismertebb rovarevő húsevő növény. Észak- és Dél-Karolinában őshonos, a harmatfűfélék családjába tartozik.
Ravasz kis növény, nemcsak arra vár, hogy óvatlan rovarok sétáljanak a levelei között, hanem csábító illatával és mézével be is csalogatja őket. Amikor a gyanútlan zsákmány bejut, és többször megérinti a levelek belsejében lévő érzékszőröket, a levelek magukba záródnak, megakadályozva a zsákmány menekülését.
Az emésztőnedvek elkezdenek dolgozni, ahogy a levelek szélét szegélyező tüskék elzáródnak. A levelek néhány nap múlva újra kinyílnak, amikor az emésztés befejeződik, és a vadászat folytatódhat.
Ha a természetes környezetéhez hasonló körülmények között tartjuk, a Vénusz légycsapda otthon is tartható. Szereti a nedves, nyirkos környezetet, különösen, ha napsütés és meleg párosul hozzá, mert a mocsarakban jól érzi magát.
Ideális, ha világos helyet és laza, tőzeges talajt találunk az ültetéshez. Aktív időszakában, tavasztól őszig tartsuk szobahőmérsékleten, nyugalmi időszakában, téltől tavaszig pedig nagyjából 5-10 °C-on.
Tartsa nedvesen a talajt, rendszeresen öntözze lágy vízzel, és gondoskodjon a megfelelő páratartalomról. Valószínű, hogy mesterségesen kell majd táplálnia, ideális esetben élő rovarokkal, ha ez egyáltalán lehetséges.
Nem szokták mondani, de a Vénusz légycsapda virágokat is fejleszt, amelyek elvonják a tápanyagot a növénytől, ezért jobb, ha minél hamarabb megszabadulsz tőlük.
A virágokból származó magvakkal szaporítható a növény, bár egyszerűbb a sarjról szaporítani.
