Elfeledett kastélyok Magyarországon

 

Az alsópetényi Prónay-kastély 1750 körül épült barokk stílusban. Az eredeti tulajdonosa Gyurcsányi Ignác volt, a család kihalásával Prónay tulajdonba került. Most hivatalosan Gyurcsányi-Prónay kastély a neve. Jelenleg három épülete áll.

 

Az alsópetényi Prónay kastélyt 2009-ben vette meg jelenlegi tulajdonosa, aki a teljes körű felújítást követően 2011 májusától rendezvényhelyszínként üzemelteti. A nagy gondossággal helyreállított műemlék együttes és a kastély ősfás parkja harmonikus egységet alkot a gyönyörű nógrádi tájjal.

 

 

A Redl-kastély, Bács-Kiskun megyében, Tompán a Bárómajorban található, a Szent Anna-templom mellett. A kastély romantikus stílusban épült az 1860-as években.

 

A kastélyról szóló első írásos emlék 1831-ből származik, akkoriban a rottenhausei és rasztinai báró Rédl család birtokolta. Redl Imre és Redl Gyula közül a tompai kastély Imre lakta, mert Gyulának, Rasztinapusztán (ma Szerbia), volt kastélya, amelyet 1814-ben építtetett. Imre halála után, 1851-ben a kastély fia, Redl Béla örökölte, aki 1860-ban Gerster Károly építész tervei alapján oldalszárnyakkal bővítette. 1905-ben örökség révén a Nyéky család tulajdonába került, majd 1908-ban Rédl Béla utód nélküli halála után először nővérére, Klaudiára, majd halála után Béla unokahúgára, Nyéky Claudiára és férjére aszódi báró Podmaniczky Endre, főispánra szállt a kastély tulajdonjoga. Podmaniczky báró, császári és királyi honvéd huszárőrnagy volt, majd nemzetgyűlési képviselő lett. Az államosításig a Podmaniczky család tulajdona volt.

 

1945 után a Népjóléti Minisztérium hadirokkantotthont rendezett itt be, ahol a második világháborúban megsérült katonákat helyeztek el. Később volt raktár, laktanya, termelőszövetkezeti iroda, 1957 óta a Fővárosi Tanács (jelenleg Fővárosi Önkormányzat) kezelésében van, pszichiátriai betegotthonként működik.

 

A környék először a Harruckern, majd a Wenckheim család birtokába került. A fáspusztai vadászkastélyt gróf Wenckheim Béla magyar miniszterelnök építtette, Ybl Miklós tervei alapján romantikus-eklektikus stílusban, égetett téglából. A kastélyépület és járulékos létesítményei régen a Wenckheim uradalomhoz tartoztak, mint nyári lak, vagy az egykori angolkert maradványai, a több mint 100 éves fák. 

 

A kastély főépülete szabálytalan alakzatú, részben emeletes épület, 2242m2 alapterülettel, mely összesen 147? helyiségből áll! Az épület déli oldalán lett kialakítva a főhomlokzat, melynek jobb oldali részén található a sokszög alaprajzú háromszintes saroktorony. A földszinten gyönyörű kazettás, famennyezetes ebédlő található. Az előtérből az emeletre vezető fa lépcső ma is az épület dísze.

 

A 23 szobás saroktornyos, romantikus vadászkastélyban 1998. április 15-ig nevelőotthon működött. Az épület a Békés Megyei Önkormányzat tulajdonában volt, 1994-ben fel is újították. 2000-ben kiürítették. 2007-től magántulajdonban van. Idegenforgalom számára zárt, csak külső megtekintése lehetséges.

 

1834-ben, az egykori putnoki vár helyén épült fel a klasszicista stílusú Serényi-kastély Serényi Alajos megbízásából. Ezt követően 1860-ban Serényi László átalakíttatta az épületet, mely ekkor nyerte el a ma is látható megjelenését. A kastély jelenlegi fizikai állapota ellenére egyik legszebb példája a gömöri klasszicista kastélyépítészetnek.

 

A kastély államosítása után - sok társához hasonlóan - szociális foglalkoztató intézet működött a szebb napokat megélt nemesi hajlék falai között. Az ingatlan értékesítése után az intézet átköltözött a kastély parkjával szomszédos területre.

 

A kastély jelenleg magántulajdonban van, nem látogatható. Állapota elhanyagolt, a szociális intézmény kiköltözése után a környék lakói elvittek belőle mindent, ami mozdítható volt. A fém korlátokat levágták, a termeket fűtő és egyben díszítő cserépkályhákat már régen elvitték. A plafonokat díszítő stukkók, freskók csak nyomokban fedezhetőek fel. A parkettát számos helyen felszedték, csak a keresztléceket meghagyva.

 

Az erődített várkastélyt a 16. században a Rákócziak építették, de 1567-ben Hasszán temesvári pasa megostromolta és felgyújtotta. Királyi adomány útján 1713-ban báró Meskó Jakab tulajdona lett a II. Rákóczi Ferenctől elkobzott kastély. A Meskó családtól az 1800-as évek elején gróf Vay Ádám vásárolta meg, s utódai birtokában volt 1945-ig. Mindkét család bővítette és alakítgatta a kastélyt, az 1860-as átépítés során nyerte el ma jellemző romantikus stílusát, és akkor építették rá a második szintet is. Az épületben nyitották meg a környék első postahivatalát 1871-ben.

 

A Meskó családtól az 1800-as évek elején gróf Vay Ádám (II. Rákóczi Ferenc fő bizalmasának leszármazottja) vásárolta meg, s a Vay család birtokában volt 1945-ig. Mindkét család bővítette és alakítgatta a kastélyt, az 1860-as átépítés során nyerte el romantikus stílusát. A kastély a második világháború utáni évektől általános iskola lett.

 

A kastély körüli park a korabeli divatnak megfelelően bővelkedett növényritkaságokban, ám a II. világháború után ezeket a fákat kivágták. Egyedül egy páfrányfenyő (Ginko Biloba) maradt csak meg. A kastély bútorainak és a Vay család könyvgyűjteményének is csak a töredéke maradt fenn.

 

A kastély 1954 óta általános iskola, majd 1956 óta körzeti általános iskolaként működik.

 

A pompás klasszicista stílusú kastélyt József nádor építtette 1820 és 1827 között nyári rezidenciaként. Az épület első terveit Heyne Ferenc készítette el, amelyeket később Pollack Mihály dolgozott át.

A kastély egykori északi szárnyához épített, istállóból kialakított kápolna ma is áll, ez 1879-1880-ban, Storno Ferenc tervei alapján, neoromán stílusban épült. Jelenleg állandó történeti kiállítás látható a belső díszeitől megfosztott épületben.

Az épület, amely a második világháborúig a Habsburg-család tulajdonában volt, elpusztult, köveit, berendezését elhordták, már csak a timpanonos portikuszos bejárati része és homlokfala áll.

 

1816-ban József nádor és felesége Hermina anhalti hercegnő Magyarországra költözött. A házaspár egy ideig ebben a kastélyban lakott. József nádor mintegy 20 év alatt alakított ki birtokán mintagazdaságot, a magyar kertművészet és klasszicista építészet egyik remekét. A nádor maga is kiváló kertész hírében állt, saját keze nyomát is magán viseli a park, de szolgálatába fogadja Tost Károlyt, királyi kertészként. Az úgynevezett platán-kor ideje volt ez, így a kertben rengeteg különféle platán faj került. Emellett akkor még különlegesnek számító újdonságok is kerültek a kertbe: tulipánfa, kanadai nyár, vasfa, közönséges pagodafa, fekete dió, amerikai kőris, juharok, törökmogyoró, vadgesztenye, szilek, hársak, fehér akác, vérbükk, lepényfa.

József nádor 1847-ben bekövetkezett halálával a kert első korszaka lezárult. A kastély fiára József Károly Lajos főhercegre szállt, aki 1867-ben költözött a birtokra. Ő tovább csinosítgatta a kertet és a kastélyt is, több új épület született ez idő alatt. A pálmaházat, amely döbbenetesen nagy volt, 1872-ben Ybl Miklós tervei alapján építették fel.

 

József Károly főherceg 1905-ben halt meg, ezek után örökösei már nem foglalkoztak a kastéllyal, 1920-ban elhanyagolt parkként említi egy útikönyv.

1941-ben a parkot védetté nyilvánították. A kastély és a park átvészelte a második világháborút és a Szovjet hadsereg állomásozását, de később a kastély leégett, köveit a lakosság és a vállalatok széthordták. Jelenleg csak a főhomlokzat egy része van meg. 1952-ben ismét védetté nyilvánították a parkot, és elkezdték a rendezési munkálatokat, hogy megnyithassa kapuit az Alcsúti Arborétum.

 

A törökök kiűzése után a volt Móri járást egy Hochburg nevű udvari szállító vásárolta meg, akinek az egyik lányát egy Lamberg nevű gróf, Lamberg Ferenc Antal vette feleségül. A fent említett gróf elhatározta, hogy kastélyt épít Fellner Jakab, aki megtervezte és felépítette a barokk stílusú kastélyt 1762 - 1766-ig. 1763-ban a földrengés - a Láncos-kastélyhoz hasonlóan - olyannyira megrongálta a készülő rezidenciát, hogy a grófnak egy ideig szüneteltetnie kellett az építkezést. Majd miután elkészült, nyári rezidenciának használták ezt a kastélyt. 1810-ben ismét földrengés rázta meg az épület, s ekkor két oldal-szárnyának nagy részét újjá kellett építeni. A főépületet és a melléképületeket egy-egy íves, zárt folyosóval kötötték össze, így zárt udvar alakult ki. A bal oldali melléképület boltozata és falrendszere új, a jobb oldali az eredeti boltozatokat és elrendezést még részben megőrizte.

 

A kastély ma a Lamberg-kastély Kulturális Központnak ad otthont. Az emeleten működik a könyvtár, a földszinti tereken szakkörök, műhelyek, tanfolyamok és civil szervezetek tartják foglalkozásaikat.

 

1785-ben, amikor a birtok még a Beniczky család birtokában volt, akkor épült meg a kastélynak azon része, amely egy földszintes, barokk kúria volt. A kastély építése 1783–1785 között történt, akkor 11 helyiség volt az egyik szárnyon 6–7 helyiség a templomnak a túlsó oldalán. Brunszvik Ferenc az 1820-as években emeletet építtetett a kastélyra és klasszicista stílusban átépítette a kastélyt. Fia Brunszvik Géza neogót stílusban építtette át a kastélyt, 1872–1875 között. Majd 1893-ban eladta a birtokot, és az egy rövid ideig József Károly Lajos főherceg birtokában volt. Ő renoválást hajtott végre, majd négy év múlva 1897-ben eladta a kastélyt Dreher Antal sörgyárosnak, aki 1945-ig birtokolta. Az épületen az 1920-as években kisebb átalakítások történtek. 1945-ben hadi kórházat rendeztek be az épületben, majd gazdátlan lett. 1953-tól a Tudományos Akadémia fennhatósága alá tartozik. A háborús károk után pedig az 1970-es években Budai Aurél tervei szerint állították helyre. A kastélyban ma Beethoven emlékmúzeum működik.

 

Az Almásyak 1780 körül építették barokk stílusban. Az Almásyaktól a Schlossberger család vásárolta meg. A II. világháború után államosították és általános iskola működött benne. Renováláskor a meszelés alatt freskókat találtak. Műemlékké nyilvánították. Némi huzavona után bérbe vették és állami támogatás nélkül - 1996. augusztus 31-én - megnyitották Közép-Európa egyetlen tiszta profilú Rendőrmúzeumát.

 

A Bizáncból származó Sacelláry család 1875-ben jelent meg Budafokon (Promontor), mint vásárló. A kastélyt a 19. század végén építtette Sacelláry György, leánya, Irén részére, aki 1885-ben Törley József felesége lett.

1890-ben Törley József hatalmas birtokot vásárolt az újonnan felépítendő pezsgőgyára számára. Így a Sacelláry és a Törley ingatlan közvetlen egymás mellé került, de soha nem lett közös, hiszen a két ingatlant mindig is hatalmas kőfal választotta el egymástól.

 

Sacelláry Irén (ekkor már özv. Törley Józsefné) 1925. januárjában meghalt. A kastélyt két fiútestvére örökölte, akik 1926-ben eladtál a Postának. A Posta tüdőszanatóriumot rendezett be a kastélyban. Az államosítás után az épület a Tétényi úti kórházé lett, aki továbbra is szanatóriumként használta. 1987 nyarán a Magyar Hitelbank Rt. megvásárolta, majd felújíttatta.

 

Az 1920-as évektől az 1980-as évekig szanatóriumként működött, rövid ideig iskolaként szolgált (Közép-Európai Egyetem Rt.), 2002-től magánkézben. Az épület és a kert alkalmanként rendezvények helyszíneként működik.