A legszebb budapesti, magyar templomok és plébániák

 

A Dohány utcai zsinagóga, vagy ahogyan a köznyelvben előfordul: a Nagy zsinagóga, egy zsinagóga Budapest VII. kerületében, a Dohány utcában, amely a magyar neológ zsidóság legnagyobb zsinagógája, illetve a legnagyobb egész Európában. Az egykori zsidónegyedben áll, ahol ma is sok zsidó vallású ember él, akik a hagyományokat mindmáig őrzik.

 

A zsinagóga a magyarországi zsidóság fontos jelképe, továbbá Budapest jelentős idegenforgalmi látványossága. A főváros kulturális életében is aktív szerepet tölt be, ugyanis helyet ad komolyzenei koncerteknek, különböző fesztiválok helyszínéül szolgál, és falai közt gyakran hangzanak fel orgonakoncertek, illetve kántorfellépések.

 

Az Erzsébetvárosi plébániatemplom Budapest VII. kerületében, a Rákóczi út közelében, a Rózsák terén található. A VII. kerület (Erzsébetváros) római katolikus plébániájához tartozó templom.

 

Az újonnan alakult VII. kerület polgárai, az erzsébetvárosiak 1881-ben római katolikus templomot építtettek a Szegényház tér (ma Rózsák tere) északi oldalán. A kis templom Czigler Győző tervei alapján, eklektikus stílusban épült fel. Hamar egyértelmű lett azonban, hogy a rohamosan gyarapodó Erzsébetváros polgárainak szűk lesz a kis istenháza, így a katolikus egyház megvásárolta a tér központi parcelláját, s 1889-ben megalakult a templom építtető bizottság. 1892. július 28-án Steindl Imre neogótikus stílusban fogant tervét fogadták el kivitelezésre.

 

Az alapok kiásását 1893. július 23-án, az építkezést pedig szeptember 11-én kezdték meg. Az 1895. október 20-án megrendezett ünnepélyes alapkőletételen részt vett az uralkodó, I. Ferenc József is, sőt az alapkövet saját kezűleg helyezte el. Az elkészült templomot végül 1901. május 16-án, áldozócsütörtökön szentelték fel, és Árpád-házi Szent Erzsébet oltalmába ajánlották. 1905-ben korábbi kis templomukat a magyar görög katolikus egyháznak adták át.

 

Az első évtizedekben rohamosan nőtt az erzsébetvárosiak lélekszáma, s 1918-ban megalakult a Szent Erzsébet nevét felvevő egyházközség. A templom előtti téren állították fel 1932-ben, a szent halálának 700. évfordulóján Damkó József Szent Erzsébet-szobrát. A teret ugyanekkor nevezték el Szent Erzsébet attribútumairól Rózsák terének. A második világháború során a templomot bombatalálat érte, s a helyreállítási munkálatokkal 1949-re készültek el. Az elkövetkező évtizedekben azonban az épület állapotában jelentős romlás következett be. 1995-re sikerült elérni, hogy a plébániatemplom műemléki státust kapjon, s ugyanekkor megkezdődhettek a teljes körű épületfelújítási munkálatok, amelyek a környező park rendezésével együtt 2004-re fejeződtek be. A belső tér renoválása még 2007 elején is tartott.

 

Budapesten, a Március 15. téren található Nagyboldogasszony Főplébánia (gyakran emlegetik még: Belvárosi plébániatemplom) a Contra-Aquincum erődítmény falaira, annak helyén épült. Legkorábbi emlékei a román kori, ma már nem fellelhető előtemplomig nyúlnak vissza. 1046-ban ide temették Gellért püspököt. A 14. században Zsigmond király támogatásával gótikus stílusban átépítették. Mátyás király uralkodása alatt két újabb oldalhajóval bővítették. A török időkben mecsetként használták, ennek emléke egy mihráb (imafülke) a szentély délkeleti falában. Egy 1723-ban bekövetkezett tűzvész után, 1725–1739 között, barokk stílusban állították helyre, Pauer János György (1692–1752) építőmester vezetésével. 1839-ben a támpillérek közeit árusító bódékkal építették be, ezeket 1932-ben bontották le. Ekkor találták meg a gótikus ablakokat, és az ikerkapuzatot.

 

Többször restaurálták: 1805–1808 között Hild János, 1889-ben Steindl Imre, 1945 után Gerő László vezetésével. A templombelső festését 1976–77-ben felújították. 2010-ben a szentély mögötti falfülkében egy Anjou-kori trónoló Szűz Mária freskót találtak, meglepő épségben. A templom külseje elhanyagolt állapotban volt, míg nem 2011-ben az előtte lévő park megújítása után a homlokzatot is renoválták, Mezős Tamás építész tervei szerint.

 

Az Erzsébet híd újjáépítésekor a templomot, az akkorra már a világon rutinná vált eljárással, arrébb kellett volna helyezni, de végül inkább az új híd tengelyével kikerülték.

 

A Mátyás-templom vagy Budavári Koronázó Főtemplom (hivatalos nevén Budavári Nagyboldogasszony-templom) Budapest I. kerületében, a Szentháromság téren álló, nagy történelmi múltra visszatekintő műemlék templom.

 

Az egyházi hagyomány szerint a templomot Szent István király alapította 1015-ben. A Szent István-féle templomról sem okleveles, sem tárgyi adat nem maradt fent. Írott forrás csak a török hódoltság után szól róla: Esterházy Pál nádor felirata az általa építtetett új főoltáron 1690-ben. E korban a templomot általánosan „Szent István egyházá”-nak nevezik. A tatárjárás előtti alapításra enged következtetni, hogy a templom az ősiség jogán már 1257-ben elsőbbséget élvezett a várbeli Mária Magdolna-templommal szemben.

 

A templom Hunyadi Mátyás uralkodása alatt érte el középkori virágzásának tetőpontját. A király felépíttette a délnyugati harangtornyot, a hazai gótikus építészet egyik legnagyszerűbb alkotását. A rajta elhelyezett Mátyás-címer felirata szerint a torony 1470-re készült el. A harangtorony, elpusztult sisakjától eltekintve ma is az ekkor nyert formáját őrzi, jóllehet a 19. század végén kőanyagának teljes cseréje elkerülhetetlenné vált. A kóruskarzatot támasztó nagy ív oszlopfője azonban ma is eredetiben őrzi kőindái között Hunyadi János, Mátyás és László arcképét.

 

A Szent István-bazilika vagy Lipótvárosi plébániatemplom egy neoreneszánsz stílusban épült római katolikus templom Budapesten a Lipótvárosban, a Bajcsy-Zsilinszky út közelében, a Szent István téren. A bazilika Magyarország egyik legjelentősebb egyházi épülete, a főváros egyik legnagyobb idegenforgalmi nevezetessége, a Szent István-kultusz fő helyszíne. Az épület névadója a magyar államalapító király, Szent István, akinek épségben maradt jobb kezét, a Szent Jobbot ereklyeként itt őrzik. Az épület a maga 96 méterével az ország harmadik legmagasabb épülete.

A bazilika 1931-ben kapta meg a basilica minor címet XI. pápától, s 1938-ban a Budapesten megrendezett XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszus eseményeinek központja volt (ekkor nevezték el a kerületet Szentistvánvárosnak).

 

A bazilika felszentelésétől kezdve a Szent István-kultusz fő színtere, amely 1971-ben egy újabb vonatkozással gazdagodott. Ekkor alakították ki a szentély mögötti egykori Szent Lipót-, ma Szent Jobb-kápolnában Dominek György egyházművész tervei szerint a Szent Jobb befogadására alkalmas tárolóhelyet. A Szent István-bazilika azóta a Szent Jobb végleges őrzési helye, s a kultusz leglényegesebb eleme évről évre augusztus 20-án az ereklyének a Szent Jobb-körmenetben való körbehordozása.

 

1971 előtt a nemzeti ereklye őrzőhelye folyamatosan változott, 1971-ben azonban még az ország vezetése nem engedélyezte a körmenetet, így a Szent István-kultusz két fő motívuma – a Szent István-bazilika és a Szent Jobb-körmenet – csak 1989-ben fonódott össze. (1989-ig a Szent Jobbot csupán a kápolnából a szentélybe helyezték ki tiszteletadásra.)

 

1990-ben a német keresztény hetilap, a Neue Bildpost olvasóinak adakozásából az 1944-ben a nácik által lefoglalt harang helyébe új harangot öntettek. 1991-ben II. János Pál pápa látogatta meg a templomot Szent István király ünnepén, majd két év elteltével, 1993-ban az esztergomi bazilika mellett az esztergom–budapesti főegyházmegye társszékesegyházi rangjára emelte.

 

2006. december 9-én itt helyezték örök nyugalomra Puskás Ferenc legendás labdarúgót.