A fiatalok sajnos nincsenek egyszerű helyzetben akkor, ha szeretnék megvásárolni az első otthonukat, különösen azok, akik a fővárosban kívánnak letelepedni. Ilyenkor természetesen az albérlet az első gondolat, ami mindenkinek eszébe jut, ez a megoldás azonban hosszútávon egyáltalán nem kifizetődő.
Hiszen hónapokig, sőt, gyakran hosszú évekig fizetnek az emberek azért, hogy más otthonában éljenek, miközben akár a saját jövőjüket is megalapozhatnák egy saját lakással. Tehát ha lehetőséged engedi, és ha te is egyetértesz a lakásvásárlással, akkor érdemes inkább ebbe fektetni a pénzt, mint „kiszórni az ablakon”.
Több kutatás is bizonyítja, hogy a fiatalok nem zárkóznak el a hitelfelvételtől, ha kedvezőek a lehetőségek, ráadásul az évek során egyre több lakásvásárlás történt hitellel. Gondolj csak bele, hogy attól, hogy kibérelsz egy lakást, amit megengedhetsz magadnak, még nem biztos, hogy az olyan állapotban van, amilyet te szeretnél. Komolyabb átalakításokat valószínűleg a tulajdonos beleegyezése nélkül nem végezhetsz, és miért is költenél arra, hogy más lakása jobban nézzen ki, és élhetőbb legyen?
Így tehát nagyon bíztatlak arra, hogy ha lehetőségeid engedik, vásárolj egy lakást, ugyanis én nagyon pórul jártam egy albérlettel. Tudom, hogy a történetben hibáztam, de azért ilyenkor veszi észre az ember, hogy mennyire nem bízhat meg az emberekben, mennyire nem korrektek, és nem nézik azt, hogy segítsenek egy kicsit is az embertársaikon. A sztori nem most történt, már én is máshogy cselekednék…
Sikerült egy olyan albérletet találnom, ami teljesen korrektnek tűnt, nagyon rendben volt, be is költöztem, kifizettem a kauciót, és a bérleti díjat. Szerződés nem volt, ugyanis a lakók nem voltak teljesen ismeretlenek számomra, így gondoltam, hogy minden rendben lesz, biztosan korrekt lesz ez az egész együttélés. Abban a percben, amikor beköltöztem, már nem volt ilyen szép a dolog, ugyanis több incidens is történt, ami nem a megbeszéltek szerint működött.
De mindegy is, ebbe nem megyek bele, a lényeg, hogy körülbelül 3 nap után úgy döntöttem, hogy ez így nem lesz jó, és nem tudok tovább velük élni. Szerződésünk nem volt, így úgy gondoltam, leülök velük, hogy megbeszéljük a továbbiakat, normális, felnőtt emberek módjára. Nem az volt a célom, hogy minden fillért visszakapjak, hiszen nyilván én is éltem ott – még ha három napot is –, de legalább egy részét adják vissza a pénznek.
Itt nincs vége a történetnek, lapozz!
A bérleti díj majdnem egészét elbuktam, amit felfogok tanulópénznek, de a teljes kauciót, ami közel 100.000 forint volt, soha többé nem láttam viszont. Kértem szépen, kértem csúnyán, sokáig mentem érte, de nem kaptam vissza.
Végül kénytelen voltam elengedni a dolgot. Így azt tanácsolom, hogy aki fiatal, ne ugorjon fejest egyből egy ilyen szóbeli megállapodásba, még akkor sem, ha ismerős az illető. Sohasem lehet tudni, hogy kiből mit hoz ki az együttélés, így egy írásos megállapodást mindenképp érdemes kötni, mielőtt beköltözöl egy albérletbe.
Ha azonban saját lakást vásárolsz, nem kerülhetsz ilyen helyzetbe, így érdemes utána nézned a lehetőségeknek!
