A tó hosszú élete során számos legenda látott napvilágot, melyeknek többsége manapság már teljesen feledésbe merült. A Balaton tele van érdekességekkel, látványosságokkal, természeti kincsekkel melyek folyamatosan már évezredek óta ide vonzzák az embereket, az egész országból és külföldről is. Történelme során számos meghatározó eseménynek volt a középpontja, de manapság már inkább csak nyaralási, és szórakozási céllal érkeznek ide az emberek. Ismerd meg hazánk legnagyobb tavának rég elfeledett legendáit.
A Balaton hazánk egyik legismertebb, és legnépszerűbb nyaraló helye. Elképesztően sokan választják évről évre, hogy a szabadságukat ennek a csodás tónak a partjánál töltsék el. Történelme agyon régre nyúlik vissza, és a régi időkben számos legenda terjedt el a tó kialakulásáról, és a legnépszerűbb látványosságok kialakulásáról. Manapság azonban nem csupán a turisták vagy a nyaralni vágyók látogatnak el a Balaton közelébe, hiszen egyre népszerűbb lett a lakásvásárlás is a Balatonon. Egy ingatlan Balatonfenyvesen remek lehetőségeket biztosít, hiszen nem csupán egy gyönyörű környezetben élhetsz, de élvezheted a Balaton adta lehetőségeket, és nem kellt tartanod a tömegtől sem.
Elképesztő történeteket olvashattok a továbbiakban, amiket véleményem szerint minden oda látogatónak ismernie kéne, de ha csak a családot szeretnéd lenyűgözni széles körű tudásoddal, akkor is olvass tovább!
Kecskeköröm legendája
A Balaton keletkezéséről számos monda keringett régebben, azonban ezek többsége sajnos ma már teljesen feledésbe merült. Egyik azonban fenn maradt az utókornak így most ti is elolvashatjátok ezt a mesés történetet. A kecskeköröm legendája a legismertebb mind közül, és még külföldön is nagyon sokan ismerik, ezzel is terjesztve ennek a csodás tónak a hírnevét. Az egyik monda szerint egy kecskepásztor éppen a szétszéledt birka nyáját próbálta összeterelni, amikor véletlenül megbotlott egy kőben.
Haragjában a kecskék után dobta a követ, ám amikor felemelte a követ, a helyén egy forrás fakadt ki a földből, amiből később a Balaton lett. Egy másik kecskeköröm legenda is szárnyra kelt. A legenda szerint egy királyfi belehalt szerelme elutasításába, és ezért a Tókirály megátkozta a lányt a kecskenyájával együtt. A Tókirály haragja miatt kigyulladtak a tihanyi helyek, és a Balaton vize elnyelte a nyájat, a lányt pedig egy szikla börtönbe zárta.
A cikk folytatásáért lapozz akövetkező oldalra!
Sió az elátkozott tavi tündér
Sió egy gyönyörű szép tündérleány volt, aki a Balatonban élte csodás napjait. Minden fiú epekedett utána, hiszen olyan szép aranyló hajkoronája volt, mint senki másnak a világon. A történet szerint Sió nagyon elbizakodottá, gőgössé, és öntelté vált a sok udvarló miatt, akikkel szeretett kedve szerint játszani. Egyszer a Bakony erdejében élő varázsló fia, Komor is megpillantotta a csodálatos tavi tündért, és egyből beleszeretett. Sió azonban a varázsló fiával sem tett kivételt, és vele is inkább csak játszadozott.
Megkérte a fiút, hogy hozzon neki hársfavirágvizet a Bakony legmeredekebb és legveszélyesebb hegy ormairól, a tökéletes aranyló fürtjeire. Azt mondta Komornak ezzel tudja csak bizonyítni iránta érzett szerelmét, és elkötelezettségét. A varázsló fia minden bátorságát összeszedve elindult a veszélyes úton, és sikerült is neki nagy nehezen megszerezni az eszenciát. Visszatérve a Balatonhoz azonban megpillantotta szerelmét, amint más férfiakkal incselkedik, és teljesen összetört tőle, majd levetetette magát a tihanyi szilákról.
Öreg apja bosszút esküdött Sió ellen, és öreg pásztor képében elvitte a hársfavizet a lánynak, a fia nevében. Nagy meglepetés érte Siót amikor kinyitotta az üvegcsét, mert az eszencia helyett kígyók voltak benne. Komor átka így szól: hófehér nyakát ölelő aranyló tincseit addig vissza nem kaphatja, amíg az igaz, szívből jövő szerelem, melyet annyiszor kigúnyolt, fel nem oldozza.
Ezután sok viszontagság, és szerencsétlenség övezte a lány életét, majd egy szerelmes pár Helka és Kelén váltották meg egy aranyszőrű bárány gyapjával. A történet végén aztán minden jóra fordul, és Kamor még Siónak is megbocsájt, aki örömében a békekötés helyszínére, Füredre terelte a tó gyógyvizeit, ahol éppen akkor új források csaptak ki a földből, melyeknek hihetetlenül jótékony és gyógyító hatású a vize.
A cikk folytatásáét lapozz a következő oldalra!
Tihanyi visszhang
Tihany egyértelműen a legnépszerűbb úti cél a Balaton körül. Lenyűgöző látványvilága, és a Tihanyi visszhang kihagyhatatlan program a nyaralók körében, de híres a levendula mezőkről is, amik körülveszik a domboldalt. Nyár elején az egész országból özönlenek ide az emberek, hogy részesei legyenek a levendula virágzásának, és gyűjtsenek egy keveset maguknak otthonra. Tihany sem maradhatott legendák nélkül, ezért olvassátok el a leghíresebb tihanyi legendát.
A nagy népszerűségnek örvendő tihanyi visszhang a 18. század közepe óta létezik, melynek oka, hogy ekkor építették Tihanyban az apátságot. A visszhang jelenség lényege, hogy az itt elkiáltott szavak visszaverődnek a helytől több mint 300 méterre elhelyezkedő apátság falairól. A több mint 700 méteres távot kevesebb, mint 2 másodperc alatt képes megtenni a hang. A helyhez ahonnan kiáltani kell a visszhang hatásért elhelyeztek egy oszlopot, amit Echókőnek neveztek el. Ez az elnevezés megjelenik Csokonai Vitéz Mihály A Tihanyi echóhoz című versében is amit, 1798-ban írt.
A visszhang legendája szorosan kapcsolódik az előbb említett kecskeköröm történettel, ugyan is az abban szereplő királylány sajnos néma volt, és szótlan legeltette a nyáját a Tihany mellett található dobokon. Egyik nap a Balatonból kiemelkedett az ősz hullámkirály, aki kért a lánytól egy kis kecsketejet beteg fia számára. A lány segített a hullámkirály fián, aki erőre kapott a tejtől, és cserébe a lány csilingelő hangon megszólalhatott. A kis király amint meghallotta ezt a gyönyörű hangot egyből a királylányba szeretett, ám a lány nem akart szóba állni a fiúval, aki belehalt bánatába. A hullám király a már előbb is említett mondában sziklába zárta a lányt, aki minden arra járónak készséggel válaszol, és így lett belőle a Tihanyi visszhang. Legalább is Garay János költeményében így írta meg.
