Szinte minden kertes ház körül akad nyaranta egy kis betonozási munka, méghozzá olyan, amihez nem érdemes szakembert hívni. Egyrészt sokba kerülne minden kis munkához kőművest fogadni, másrészt pedig nehogy már azt mondja a szomszéd, hogy még betonozni se tudunk! Ez egyébként is jó alkalom arra, hogy kirángassuk tizenéves fiunkat a Playstation elől, legalább látja, milyen a nap. Nem utolsósorban a baráti kör, rokonság férfitagjai is (a segítőkészebbek) összegyűlhetnek egy kis testmozgásra. Igaz, az ő etetésük és (főleg!) itatásuk többe kerül, mintha szakembert hívtunk volna, és a legkevésbé sincs arányban az elvégzett munkával, de legalább jó társaságban vagyunk. Fogjunk is hozzá!
Mindenekelőtt ismerjük meg az anyagokat, amelyekkel dolgozni fogunk. Tudom, hogy mindenki látott már cementet, sódert és vizet, de nagyon röviden fussunk át rajtuk. A későbbiek során szükségünk lesz az itt szerzett tudásra.
Betonozáshoz szükséges anyagok
Sóder: A kész beton adalékanyaga, apró szemcsés homokból, valamint kavicsokból áll. A sódernél nagyon fontos, hogy ne legyen szennyezett. Különösen figyeljünk oda arra, hogy ne tartalmazzon agyagot, mert ez rontja a kész beton minőségét! Továbbá minden egyéb szennyeződést (fadarabokat, sajnos néha még műanyag palackot is) távolítsunk el belőle. A kisebb munkákhoz ritkán vesz az ember sódert, biztosan van kimaradva az építkezésből, ha nem is nekünk, de a sógornak mindenképp. Úgyis azon gondolkozik évek óta, mit csináljon vele.
Cement: A beton kötőanyaga. A vízzel összekeveredve szilárdul meg. Sokan tévesen azt hiszik, hogy minél több cementet teszünk a betonba, annál szilárdabb lesz. Ez nem igaz! A sok cementet tartalmazó beton porózussá válik, azaz könnyen porlad. Vizsgáljuk meg a cementet vásárlás előtt, méghozzá úgy, hogy egy kicsit megnyomkodjuk a zsák oldalát. Mivel a víz hatására szilárdul meg, ez a folyamat a tárolás során a levegő páratartalmával már megkezdődik. Minél régebb óta tárolják a cementet, annál több nedvességet kötött meg. Ha a cement egyszer megkötött a vízzel, többször nem fog, elveszíti ezt a tulajdonságát. Hiába törjük ismét porrá a megszilárdult cementet, az már használhatatlan lesz. 3-4 hónapos cement még kiváló, de azért ha úgy érezzük, kemény a zsákban az anyag, ne vegyük meg. A cementet ne tároljuk füvön, vagy közvetlenül a talajon, mert a föld nedvességét is kiszívja, azzal is reakcióba lép. Ha nem használjuk fel azonnal, tegyük raklapra.
Víz: Ebbe ne nagyon merüljünk bele. Aki még nem látott vizet, az nem is él, tehát betonozni sem fog.
Megvan a három alapanyagunk, már csak össze kell őket keverni, hogy friss betont kapjunk.
De mivel, hol, és milyen arányban keverjünk betont?
A keverési arányt általában a cementhez viszonyítjuk. Tehát ha egy egység (lapát, fángli, liter, kg, stb) cementet veszünk alapul, ahhoz körülbelül harmadannyi víz, és háromszor annyi sóder kell. Érthetőbben: 1 lapát cement mellé 3 lapát sóder kerül. (Beton fajtánként változhat, de ez az általános.) A víz adagolását legtöbbször szemre végezzük, de ha pontosak akarunk lenni: 1 kg cementhez 0.25 liter vizet kell adni. Ha betonkeverővel dolgozunk, akkor nagyon egyszerű a helyzet, a három komponenst addig forgatjuk a dobban, amíg egységes állagú anyagot nem kapunk. Vigyázat! Kiöntéskor a beton szétosztályozódhat, azaz a nehezebb darabok (például nagyobb kövek) a talicska egyik felében maradnak, a hígabb anyag pedig szétterül. A friss beton beöntésekor ezek a nagyobb kavicsok szintén egy helyre kerülnek, így azon a részen a szerkezet nem lesz elég stabil. A talicskában még keverjük meg egy kicsit.
Betonkeverés : kézi erővel
Ha kézi erővel végezzük a beton keverését, akkor amellett, hogy nagyon elfáradunk, még figyeljünk oda az alábbiakra: Válasszunk a keverésnek olyan helyet, ami elég stabil, valamint ahonnan biztosan nem fog szétfolyni a friss beton. Ne keverjünk fólián, mert ha kiszakad, alul elfolyik a cementes víz, oda a jó kis kötőanyagunk, akár 20%-kal is ronthatjuk a szilárdságot!
A kézi keverést végezhetjük talicskában, vagy már kész beton felületen. A keverés itt már egy kicsit bonyolultabb, mint a betonkeverőben. Először csak a cementet és a sódert keverjük össze, méghozzá jó alaposan! Amikor már eléggé átforgattuk a fenti két komponenst, akkor kezdjük csak a vizet hozzáadagolni. Lehetőleg egyszerre kevés vizet használjunk. Inkább többször kelljen vizet önteni a keverékbe, mint a túl híg anyagot később cement és sóder hozzáadásával javítgatni. Olyan embert válasszunk a víz adagolására, akinek minden rendben van a mozgáskoordinációjával!
Betonozás folyamata
Van már kész betonunk! Dolgozzuk be! Mikor beöntjük a helyére a friss betont, szintén vigyázzunk, hogy a nagyobb kavicsok ne egy helyre kerüljenek; a lehetőséghez mérten törekedjünk a leghomogénebb szerkezet kialakítására. A keverés és öntés során a friss beton belsejében légbuborékok keletkeznek, amelyek – ha benne maradnak – rontják a kész beton állagát. Házilag készült betonnál a döngölés és a tömés az a két eljárás, amelyekkel eltávolíthatóak ezek a buborékok. Döngölni sok mindennel lehet, a legtöbbször két hosszú nyélre szerelt fatuskót használnak erre a célra. Ne döngöljük túl sokáig a betont, mert a kavicsok lesüllyednek az aljára és ugye tudjuk: a beton minősége ezáltal romlik. A tömés is egyszerű módszer: Egy hosszú betonacéllal, vagy fa bottal jól megszúrkáljuk a friss beton belsejét, gondosan ügyelve a sarkokra, vagy olyan helyekre, ahová nem biztos, hogy magától be tudott folyni az anyag. Ezután már csak a beton felületét kell egy hosszú léc segítségével elegyengetni. Nagyobb területeknél ehhez használjunk vízmértéket, vagy libellás öleslécet. (A libellás ölesléc egy vízmértékkel ellátott, általában alumíniumból készült hosszú lehúzó eszköz. Épp erre a munkára találták ki.)
Teljes betonozás 28 napig tart
Az utolsó sör is legurult valakinek a torkán, a gyerek visszaült a Playstation elé, mindenki elsütötte az ilyenkor szokásos poénokat, majd elcsendesül az udvar. Csak azt ne higgyük, hogy végeztünk a munkával! A betonunk most még csecsemő, 28 nap kell neki, hogy felnőtté váljon. Ezalatt az idő alatt óvnunk kell még a széltől is, a szó szoros értelmében! Az első napokban a lehetőségekhez mérten védjük meg a napsugárzástól és a széltől. A betonban lévő nagyon fontos víz (aminek reakcióba kell lépnie a cementtel) ugyanis nem párologhat el idő előtt! Legjobb, ha letakarjuk valamivel. Ehhez legtöbben nedves gyékényt, vagy nádfonatot szoktak használni, de a használaton kívüli szőnyeg, PVC, vagy kátránypapír is megteszi. Később elkezdhetjük locsolgatni a betont, de vigyázzunk, hogy ne tegyük ki nagy nyomású vízsugárnak, és ne is áztassuk el teljesen. A locsolással növeljük a szilárdságát. Egészen a teljes megszilárdulásig (28 nap) ne terheljük a betont!
Forrás: http://www.epitesiportal.hu
