A gitározás örök, halhatatlan műfaj, ami mindenkor ellenállhatatlan. Igen ám, de ha csak a lelkesedés adott, meg persze a zenélés iránti vágy, akkor különösen kezdőként kifejezetten komoly nehézséget jelenthet a választás. Ebben próbálunk most némi segítséget nyújtani, hogy már a nézelődés is örömtelivé válhasson, hát még a jövőbeni pengetés!
Milyen műfajhoz passzol a western gitár?
Az akusztikus gitár, melyet sok esetben western gitárként emlegetnek fém húrokkal rendelkezik, melynek a megszólaltatásához elengedhetetlen a pengető. Ez az a hangszer, ami a modern műfajok mindegyikében teret-helyet követel magának. Pop, rock, country, folk és a többi. Egyikből sem hiányozhat. Ráadásul a hangzásvilága annyira egyedi és különleges, hogy konkrétan vonzza az éneklést, az ütemet, magát a muzikalitást, ami egyébként mindenkiben, kivétel nélkül ott rejlik a mélyben és csak a megszólalásra, megszólaltatásra vár. Az más kérdés persze, hogy nem feltétlenül mindenkinek a kezébe való ez a hangszertípus. Aki például a ritmust imádja, folyton az ütemet dobolja stb. annak evidencia, hogy nem a gitározás az útja, még akkor sem, ha erről amúgy a környezete meg van győződve. Íme itt az első szabály: senki sem tudhatja nálad jobban, hogy neked mi az, ami jó! És senkinek sem kell rögtön zenei pályafutást tervezni, magyarul nem kell zenei tehetséggel rendelkezni ahhoz, hogy a zenélés oltárán örömmel áldozhass!
A különböző gitárok két jelentős dologban térhetnek el egymástól. Egyrészt az anyaghasználatukban, másrészt a kialakításukban, azaz a gitártestük formájában. Mindkét jellemvonás kulcsfontosságú, mert hatást gyakorolnak a megszülető hangok milyenségére.
Melyek a legismertebb típusok?
A Dreadnought kiegyensúlyozott hangzásáról, kemény basszusairól, konkrét középhangjairól, és csengő, magas hangjairól híres. Ez nem az a fajta, amivel könnyű hibázni, vagy amivel mellé lehet nyúlni. Korántsem. Ez az a forma, ami univerzális, sokoldalú, és éppen ezért roppantul népszerű.
A Jumbo nem hazudtolja meg az elnevezését: nagy, terjedelmes, test jellemzi, aminek köszönhetően erősebb, hangosabb hangokkal és kontrasztosabb basszusfrekvenciákkal operál. Az általánosságban mélyebb jellegű hangok pont a nagyobb méreteknek köszönhetőek.
A Parlor nem most kezdte a pályafutását. Már a XIX. század végén felbukkant, leginkább a jazz világában. A kisebb testnek hála középhangzással rendelkezik. Ami a variáns extra előnye, hogy kompakt kialakítása egy az egyben alkalmassá varázsolja a mobilizálásra. Azaz jöhetnek a családi, baráti kiruccanások, a gitárnak nem kell otthon maradnia. Kényelmesen pengethető, a fogása kifejezetten komfortos, kezes, éppen ezért egyébként gyermekeknek, nőknek és kisebb kezű férfiaknak különösen jó választás.
A Grand Concert a legmodernebb alternatíva. Kis testtel büszkélkedik, és igazán alkalmas mindazoknak, akik az ujjukkal kívánják megszólaltatni a varázslatos hangokat. A Grand Auditorium típus kicsit nagyobb, ezért aztán pengetővel is pazarul játszható, de természetesen az ujjal pengetés is megoldható az esetében. Mindkét “grand” verzió kiegyensúlyozott hangzásra képes.
A Grand Symphony nagy méretei miatt erőteljes hangokat bocsájt ki, azaz a stabil basszus borítékolható.
A Grand Orchestra jellegzetessége a nagy test és a hozzá társuló erős basszus visszhang, hosszú utózengés, dinamikus akkord-megszólaltatás. Esetében egyetlen egy húr megpendítése is valóságos zenei gyönyört okoz, olyan mélységű és tömörségű a hangzása.
