5 dekoráció újrahasznosítható anyagokból
Minden lakásban vannak olyan tárgyak, elemek, amelyek már elvesztették funkcionalitásukat – de nem kell egyből arra gondolni, hogy ez szemét és a kukában a helye, hanem inkább gondoljuk végig, mire tudnánk hasznosítani őket!
Íme, 5 újrahasznosítható anyagból készült dekoráció:
1.
A befőttes üveg, a tartalma elfogyasztása után gyakran kerül a kukába, ha már nincs szükség rá. De nem muszáj mindegyiknek így végeznie, hiszen befőttes üvegből rengeteg féle dolgot lehet készíteni: kifestve, kidíszítve váza lehet belőle. Használhatjuk kis tárolóknak is, akár a konyhában, akár a fürdőszobában. Mécsesként is remekül funkcionálhat – a díszítése csak a kreativitásunkon múlik!
2. Újrahasznosítható dekoráció – térkép
A nagy építkezések során a térképek hamar elavulttá válhatnak – ne hagyd őket a szekrényben porosodni, de ne is dobd ki! Ha szeretsz utazni és sok helyen jártál már, könnyedén kifejezheted ezt a hobbit a lakásod által.
Készíts belőle képkeretet egy fotóval vagy akár egy bútordarab tetejére is ragaszthatod, mely különleges stílust kölcsönöz a kiegészítőnek és a helyiségnek is. És természetesen így könnyedén megmutathatod a vendégeknek, merre jártál már.
A térkép hagyományos definíció szerint a Föld vagy más égitest felszínének, vagy a felszínre vonatkoztatott természeti és társadalmi típusú tárgyaknak és jelenségeknek meghatározott matematikai szabályok vagy mértani törvények szerint síkba vetített, méretarányosan kisebbített, általánosított, és sajátos grafikai jelrendszerrel bemutatott felülnézeti ábrázolása.
Modernebb megközelítésben nevezhetjük inkább térbeli vonatkozások mértékhez kötött és rendezett modelljének.
Más megfogalmazásban, szűkebben a Földre értelmezve: A térkép a földfelszín vagy valamely részletének arányosan kisebbített, felülnézetben, tehát alaprajzszerűen készült képe, méghozzá olyan, ami a terepet a valósághoz hűen ábrázolja. (Halász Miklós: Tereptan és térképismeret, 1987)
4. Újrahasznosítható dekoráció – italos üvegek
Bár a legtöbb boros- és sörösüveget vissza lehet váltani, mégis van jó pár olyan ital, melynek az üvegét nem veszik vissza. Ezek vagy a szemétbe vagy a szelektív hulladékgyűjtőbe kerülnek. De vannak olyan alakúak, amelyeket érdemes megtartani, kimosni alaposan és például vázaként használni vagy egyéb dekorációként, mint ez az égősorral teli borosüveg.
Az üveggyártás kezdetéről több legenda is szól. Egyesek szerint az üveget a zsidók ismerték meg, amikor egy nagy erdőtűz után a hamu és a homok összeolvadásából keletkezett üvegszerű anyagot találtak. Idősebb Plinius szerint a föníciaiak fedezték fel egy szerencsés véletlen folytán, amikor a szódát szállító hajósok a vihar elől partra szálltak, és tüzet gyújtottak. Az edényeiket szódadarabokkal támasztották alá, és a szóda a parti homokkal üveggé olvadt. E legendákat régészeti leletek nem támasztják alá.
Az első üvegszerű anyagok Nyugat-Ázsiában, illetve Mezopotámiában tűntek fel valamikor az i. e. 5-4. évezred táján, mint égetett agyag gyöngyöket burkoló mázak. A keverék alapanyaga homok, mész és szóda volt, amit rézzel (olvasztott malachittal) színeztek. A kezdetleges olvasztás és a nyersanyagok szennyeződései miatt az üveget a tömeges légbuborékok és zárványok átlátszatlanná, opakká tették. A mezopotámiai (más néven: szíriai) alapüveg két komponensből készült: kvarchomokból és sótűrő növények hamujából. Egy ékírásos szöveg említ egy harmadik összetevőt is, de hogy mit, azt nem sikerült azonosítani.
5. Újrahasznosítható dekoráció – parafa dugók
A parafa különösen dugónak alkalmas, mert rugalmas, ugyanakkor a nedvességet nem engedi át. A világban termelt parafa mintegy 60%-ából dugókat készítenek. Mivel nagyon könnyű, halászúszókhoz és bójákhoz is jó, de használják padlónak, sőt, tűzállósága miatt legújabban a rakétatechnológiában is. Házak külső téglájának is használták már. Egyéb kedvező tulajdonságai (rugalmasság, hőszigetelés, hangszigetelés, rezgéscsillapítás) a légbuborékszerű sejtecskék rugalmas összekapcsolódásának köszönhetők. A parafa 1 cm³-ében körülbelül 40 millió ilyen sejt van. A burkolóanyagnak használt, hántolt kérget megőrlik. A megőrölt szemcséket a parafában lévő gyanta mindenféle adalékanyag hozzáadása nélkül is rögzíti egymáshoz, de ragasztókkal ez a kötés még jelentősen szilárdítható. Ezenkívül olajban úszó kuplungok lamellájaként használták motorkerékpárokban a hetvenes évekig.
A parafatermelést általában környezetbarát iparágnak nevezik, és nem csak azért, mert a termék könnyen újrafeldolgozható. Spanyolország és Portugália paratölgy erdei (dehesa, illetve montado), amelyek a világ parafadugó szükségletének 80%-át biztosítják, 42 madárfaj és sok pillangófaj létfontosságú élettere. A Guinness Könyvben szereplő Whistler Tree („Fütyülő fa”), amely nevét a koronájában éneklő madarak tömegéről kapta, 212 éves, és 2000-ig számítások szerint ez az egyetlen fa mintegy egymillió dugót produkált. Olaszországban parafadugó újrahasznosító kampány indult, a begyűjtött dugókból bioépítkezésben, bútorgyártásban hasznosítható újra
Ahol bor van, ott parafa dugó is! Ezekkel végképp nem lehet mit kezdeni, hacsak nem használjuk fel dekorációs alapanyagként! Gyűjts össze minél többet, hogy készíthess belőle egy kis „szőnyeget” vagy akár parafa táblát a falra!
3. Újrahasznosítható dekoráció – könyvek lapjai
Biztos mindenki talál a lakásban olyan könyvet vagy régi újságot, amit már soha nem fog elolvasni. Akár fekete-fehér, akár színes a könyv, érdemes megtartani őket, hiszen remek csomagoló anyag lehet: és itt nemcsak az ajándékokra kell gondolni, hanem például cipős dobozt is be lehet vele csomagolni, amely egy különleges hangulatot eredményez. Ugyan ezt el lehet játszani vázával illetve képekkel is és bármi mással, ami csak eszedbe jut!
A Könyv
Az ókortól a 20. század közepéig a legfontosabb és legelterjedtebb információhordozó médium. Megjelenési formája változatos, leginkább összefűzött vagy -kötött, többnyire papír alapú lapokból áll. A papír tömeggyártása előtt pergament használtak. A lapokra felvitt jelek hordozzák az információt. A hagyományosan valamilyen nyelven, írásban, szövegként rögzített információt az olvasás művelete segítségével kapjuk vissza. Képi információt (illusztrációt) is tartalmazhat.[4]
Használatának megkönnyítésére a lapok oldalait számozzák, a tartalom részei közötti eligazodást a tagolás és a tipográfia mellett külön tartalomjegyzék, tárgymutató vagy névmutató is segítheti.
