A történelmi jellegű épületek újjá építése, visszahozása az életbe az nagy kreativitást és fantáziát igényel, de minden bizonnyal az egyik legizgalmasabb projekt is, amit egy tulajdonos házával művelhet. A múlt szelleme előtt tisztelegve, a ház történelmét megőrizve új bőrbe bújtatni otthonunkat nagyszerű érzés, és a végeredmény gyakran szebb, mint az új építésű házak.
Ez az Új-Anglia területén lévő elhagyatott ház igazán rossz állapotból nyert új életet. Se csatorna, se fűtés nem volt benne eredetileg, és az elektromos vezeték hálózat is csak szegényesen, régiesen volt kialakítva. Majdnem 6 éven keresztül tartott a felújítási folyamat, de igazán megérte! Egy-két régi vonalat megtartva építették újjá, így stílusát, történelmét hitelesen megőrizte az azóta álom-szerűvé épült ház.
A felújítás után a kert, és a környezet is új erőre kapott: a fehérre festett falak szép kontrasztot alkotnak a sötéten hagyott zsalukkal.
A ház belső tere is megőrizte történelmi jellegét: néhány klasszikus berendezési tárggyal igazán stílusos, otthonos lakást hoztak ki belőle vállalkozó szellemű tulajdonosai!
Ez a különleges formájú otthon igazi háborús relikvia: a Függetlenségi háború alatt épült házikó így valóban történelmi jellegű épület, melyből első ránézésre sem akarna senki szokványos otthont építeni.
És valóban: tulajdonosai az átépítés során ügyeltek rá, hogy a házikó megőrizz korhűségét, mégis alkalmas legyen az életre napjainkban is. Az átépítés előtt a tervezés során ügyeltek minden részletre: a ház történelmét felkutatva ügyeltek rá, hogy a torony pontosan olyan magas legyen, amilyen az eredetileg volt.
Ez a viktoriánus stílusban épült tornyos ház 1893-ban készült el először, majd az idők során egyre elhagyatottabbá vált. Egészen addig, míg valaki kezelésbe nem vette: és a befektetés nem bizonyult rossznak.
Az átépítés során itt is igyekeztek megőrizni a lakás sajátosságait, így még a házban régóta ott álló fagerendákat is felhasználták, és ahelyett, hogy kibővítették volna a kuckót a beköltöző család számára, inkább a tetőteret használták ki helymegtakarítás céljából.
Ez a ház némileg kilóg a sorból, hiszen a felújítás előtt is beköltözhettek már lakói. Annak ellenére, hogy lakható állapotban volt a ház, mégis jót tett neki egy kis átalakítás, felújítás – sőt, talán még inkább kihangsúlyozásra került a ház történelmi jellege.
Az átalakítás után tulajdonosai a bútorokra is odafigyeltek: a sok fa anyag felhasználásával a ház ma is olyan képet mutat, amely a régi időket idézheti.
A Monticello-ban helyet kapott ősrégi házikó még a nemzetnél is idősebb. Nagyon rossz állapotban volt, mikor kezelésbe vették, és már több alkalommal is átesett felújításon: ám abban mindenki egyetértett, hogy nem szabad a házat alapjaiban megváltoztatni, így megőrizheti korhű szépségét.
