Félig leomlott, hatalmas épület, csupasz falak és vagy 3000 nyomorgó ember – olyan körülmények uralkodnak az épületben, mintha egy bomba robbant volna. Pedig nem ez történt!
Az épület Venezuelában található, a neve El Torre de David. Több mint 10 éve kezdték el építeni és az ország egyik legmagasabb felhőkarcolója lett volna, viszont a munkálatokkal le kellett állni 1994-ben. Így a félkész épületet sorsára hagyták.
1994-ben ugyanis egy bankválság robbant ki az országban. Sajnos már mi is elmondhatjuk magunkról, hogy tudjuk, mivel jár egy válság, ezért valahol érthető, hogy nem folytatták tovább az építkezéseket. Viszont az elképesztő, ami ezzel az épülettel történt!
Az épületre évekig rá se nézett senki, aminek meg is lett az eredménye. Nem omlott össze, nem csapott bele a villám, viszont annál érdekesebb dolog történt vele.
A felhőkarcoló ugyan félkész állapotban volt és van a mai napig, viszont még így is akad olyan, aki vevő rá. Hajléktalanokról van szó, akik megtalálták a módját annak, hogyan tegyék hasznossá a hatalmas, elhagyatott épületet.
A 45 emeletes, félig romos toronyházban ma már igazi élet folyik, aminek a szereplői családok, fiatalok, idősek, egyedülállók és minden más, ami egy normális körülmények között élő ember életében is felfedezhető.
Akik eddig az utcán laktak, azoknak ez a felhőkarcoló otthont adott. Bár nem éppen a legszebb körülmények között élnek, de legalább van fedél a fejük fölött.
A körülmények ebben az emberekkel túlzsúfolt toronyházban néha igen extrémek. Ami elsőre szemet szúr, az a biztonságot szolgáló építmények hiánya, mint például a korlát a több tíz méteres magasság felett.
Mondhatni, az épületben nem uralkodnak luxuskörülmények, viszont találhatunk bizonyos szolgáltatásokat, amiknek a lakók igencsak hasznát veszik – végül is van rájuk igény, nem is kevés.
Az épületben van élelmiszerbolt, amit a lakók alakítottak ki maguk között.
Ha ez nem elég, még fodrászat is van.
Edzőtermet is találunk a tetőn. Ha az ember kreatív, akkor nem kell több ezer forintos bérletet venni a konditerembe, mert másképp is meg lehet oldani – az más kérdés, hogy mi a kényelmesebb.
A lakók saját kis közösséget alkotnak, amire többnyire a szükség vitte rá őket. De az biztos, hogy nagy bennük a túlélési ösztön.
Az épület ugyan félkész, de attól még a családok valamilyen szinten tudják élni a saját életüket.
A lakók több tíz emeletes magasságokban élnek és már megszokták az alattuk tátongó mélységet, amitől nem védi őket korlát, csak a saját tudatosságuk.
A lakókat a túlélés rákényszerítette arra, hogy találékonyak legyenek és ennek köszönhetően képesek arra, hogy életben maradjanak még a rossz körülmények ellenére is.
