Gyermekeink nevelésének elengedhetetlen része a rendhez és tisztasághoz való hozzászoktatás, s így beléjük neveljük az igényességet. Sokan nem fordítanak erre kellő időt, ami természetesen egyrészről érthető mai, rohanó világunkban, másrészről súlyos mulasztásnak is tekinthető.
Amennyiben gyermekünket megkérjük, hogy játszás után pakolja el plüssállatait, vagy az éppen aktuálisan használt játékát, higgyétek el, hogy nem csak magatokkal, hanem vele is jót tesztek. Ha már gyermekkorban kialakul a tisztaság és rend iránti igény, a felnőtt korba lépve sem kell majd amiatt aggódnunk, hogy csemetéink húszas, harmincas éveikben is hozzánk hordják át szennyesüket és a vasalnivalót.
Nyilván, ha nagyon elfoglaltak vagyunk, akkor érdemes profi segítséget kérni, ahol szakértő kezek pillanatok alatt garantált tisztaságot varázsolnak otthonunkba, de időnkbe bele kell férnie gyerekeink tisztaságra nevelésének. Profi segítséget ide kattintva kérhetsz!
Lassuk csak, hogy milyen trükkökkel vehetjük rá a lurkókat a rendrakásra!
Udvarias kérés
Legegyszerűbb eszköz, ha udvariasan megkérjük csemeténket, hogy tegye vissza a játékokat, melyhez általában jóval kisebb kedv társul, mint azok elővételére. Ilyen esetben előtörhet a gyermeki dac, és az első reakció amivel találkozhatunk az egyszerű „nem”.
Ha nem megy szép szóval
Az előbb említett kedves válasz hallatára hajlamosak vagyunk felhúzni magunkat, de semmi esetre se kiabáljunk, mert azzal sem magunknak sem pedig gyermekünknek nem használunk. Mi vagyunk a felnőttek, hát vegyünk egy nagy levegőt és komolyabb arccal hívjuk fel ismételten figyelmét a pakolásra.
Megvesztegetés
Nem a legjobb megoldás, aláírjuk és nem is szabad túl sűrűn alkalmazni, de ha másképp nem megy, akkor ultimátumot adhatunk neki, vagy elpakolja a játékot, vagy pedig nem játszunk egy darabig. Újat nem vehet elő addig. Ezektől már hajlamosak megrettenni a lurkók, így valószínű, hogy mihamarabb elkezdenek serénykedni.
Legyen játék a takarítás!
Az előbbiekből kiindulva jó, ha viszünk egy kis színt ebbe a monoton „munkába”, azaz ha kitalálunk olyan játékokat vagy jutalmakat, amelyek által nem érzi csemeténk kötelezettségnek a pakolást és takarítást. Mikor idősebb gyermekeinket felszólítjuk, hogy takarítsa ki a szobáját, akkor kilátásba helyezhetünk némi jutalmat. Sőt, akár versenyt is csinálhatunk belőle – nyilván mindezt úgy, hogy ne okozzon minőségbeli problémát – ha két, vagy több gyermekünk van, versenyezhetnek egymással, ha egyedüli csemeténket szeretnénk ösztökélni, akkor szálljunk versenybe vele mi magunk. A játék egyszerű, aki hamarabb végez, azé a nyeremény.
A rafinált szülők a kincskeresést is bevethetik. Ha a gyerkőc szobájába belépve hatalmas kuplerájjal találjuk szemben magunkat, akkor vegyünk elő néhány post-it-et és írjunk rá számokat, vagy utasításokat, majd rejtsük el bizonyos helyekre. Ha minden papirkát megtalál csemeténk, akkor jutalomban részesülhet - s ezzel le is ellenőrizhetjük, hogy mindent a helyére rakott – illetve általa igazi élménnyé varázsolhatjuk a rendrakást és takarítást.
Jó, ha tudatosítjuk gyermekünkben, hogy a játékok, tárgyak elővétele után mindent vissza kell tenni a helyére, illetve azt is, ha segít nekünk a takarításban nekünk is több időnk lesz vele foglalkozni.
