"Ideje megenni a kutyát: Egy valódi kalauz a fenntartható életvitelhez."

Ezzel az igen provokatív címmel adott ki könyvet Brenda és Robert Vale, egy építész-író házaspár, arra figyelmeztetve, hogy házikedvenceink egyre nagyobb környezetterhelést jelentenek.

 

A cím természetesen csak a figyelemfelkeltés miatt lett ez, valójában senkit nem buzdítanak arra, hogy elfogyassza kedvencét. Azt viszont legalábbis megkérdőjelezik, szüksége van-e az embernek háziállatokra. Az új-zélandi házaspár szerint egy középtermetű kutya táplálásának ökológiai költsége akkora, mintha évente tízezer kilométert furikáznánk egy böhöm terepjáróval. (Az ökológiai lábnyomot úgy határozzuk meg, hogy kiszámoljuk, mekkora földterület kell az állat, vagy ember számára szükséges táplálék előállításához. )

 

 

A Vale házaspár úgy kalkulál, hogy egy középméretű kutya évente átlagosan 164 kilogramm húst és 95 kilogramm gabonafélét fogyaszt. Ezzel az adattal számolva az ökológiai lábnyom 0,84 hektár, de egy nagyobb termetű német juhász táplálékának előállításához már 1,1 hektár földre van szükség - miközben egy kisebb terepjáró ökológiai költsége mindössze 0,41 hektárt tesz ki. A macskák sem állnak ám nagyságrendekkel jobban: egy átlagmacska öko-lábnyoma 0,15 hektár, ami nagyjából megfelel egy Volkswagen Golfénak.

 

A szerzők szerint mindenképpen érdemes megfontolni a kisebb, „környezetbarátabb" háziállatok tartását, mint például az aranyhal, a hörcsög vagy a nyúl, a kutyatartásról pedig kifejezetten lebeszélnék az embereket. Mindazonáltal, a kisebb állatok öko-költsége sem elhanyagolható, a hörcsögöké például 0,014 hektár, ami egy plazmatévé környezeti költségének a felére rúg. 

 

 

 

 

A könyv az elpusztult állatok "újrahasznosítására" is kitér. Vale-ék szerint állateledelként kellene felhasználni a kimúlt házikedvenceket. „Bármennyire is idegennek tűnik ez a lehetőség, bolygónk egyre növekvő lakossága és kifogyóban lévő erőforrásai miatt szükséges lehet" - nyilatkozta Robert Vale.

 

Végezetül, hogy ne csak az állatokról essen szó, a mai, modern világban élő ember ökológiai lábnyoma körülbelül 6 hektár. A világ elmaradottabb tájain, jól csengő, de üres megfogalmazás szerint "fejlődő országokban" élő embertársainkra az ennél jóval szerényebb 1,6 hektár jellemző.