A legizgalmasabb, legérdekesebb várak története Magyarországon

 

A füzéri vár egy középkori, tatárjárás előtti vár Füzér település központjában, 170 m magasan a falu felett, a Zempléni Tájvédelmi Körzetben.

Építésének pontos ideje ismeretlen, de valószínűleg az itt birtokos Aba nemzetség egyik tagja, a Füzéry család őse, Zaránd építtette.

A várat 1264-ben említik először hivatalos oklevélben, majd egy 1270-ben kelt újabb oklevél egyik utalása alapján bizonyossá tehető, hogy a vár II. András halálakor (1235) már állt, illetve 1235 előtt a király birtokába került.

 

IV. Béla 1262-1263 körül kedvenc lányának, Anna hercegnőnek adta Füzért, és a hozzá tartozó uradalmat, de később, 1264-ben IV. Béla fia, István herceg, apja ellen harcolva elvette azt a királyhoz hű Anna hercegnő tulajdonából. IV. Béla megpróbálta ostrommal visszafoglalni fiától a várat, de István várnagya, Füzéry Mihály visszaverte seregével a támadást.

 

Az 1270-ben V. Istvánként trónra lépő herceg a várat Rosd nemzetségbeli (Füzéry) Mihálynak és Demeternek adományozta.

1285 után a vár Aba Amadé birtokába került. A rozgonyi csata (1312) után Károly Róbert elkobozta a várat és Drugeth Fülöpöt nevezte ki várnaggyá. Luxemburgi Zsigmond király előbb elzálogosította, majd 1389-ben Perényi Péter fiainak adományozta a várat. A Perényiek a 15. és a 16. században jelentős építkezéseket folytattak Füzéren. A család birtoklása idején az 1440-es évek közepén a vár átmenetileg Pálóczy László királyi ajtónálló mester kezébe került, de a Füzéryek földbirtokai háborítatlanok maradtak.

 

Az 1480-as években Mátyás király összetűzésbe került a Perényi családdal és kiűzte Perényi Istvánt a füzéri várból, de később visszaadta a várat Perényi Imre nádornak. 1526-ban Perényi Péter koronaőr Szapolyai János koronázása után, ahelyett, hogy szokott helyére, a visegrádi várba vitte volna a Szent Koronát, Füzérre szállíttatta és legalább egy évig ott rejtegette. Perényi Péter erődítési munkálatokat végeztetett Füzéren, fia, Perényi Gábor az 1560-as években a palotaszárnyakat építtette át reneszánsz stílusban.

 

1567-ben, Perényi Gábor halála után a Báthoryak szerezték meg a birtokot. 1603-ban Báthory Erzsébet révén a Nádasdy család kezére jutott. 1626 körül rövid időre Bethlen Gábor csapatai szállták meg. 1654-ben elzálogosítás útján Mosdóssy Imre, majd 1668-ban Bónis Ferenc kezére jutott, végül a királyi kincstár kezelésébe került.

 

A Kamara német őrséget rakott a várba, de kevéssé törődött az erődítmény állapotával. Mivel a vár hadászati jelentőségét elvesztette, 1676-ban a császári katonaság lakhatatlanná tette és elhagyta. Ezután a környék lakossága kőbányának használta a romokat. Az 1686 óta birtokos Károlyi család 1934-1936 között állagvédelmi munkákat végeztetett a váron.

 

 

Boldogkő várának romjai a Hernád folyó völgyének keleti oldalán, egy távolról is jól látható sziklaszirten állnak. Azon kőváraink közé tartozik, melyet tatárjárás után emeltek Árpád-házi IV. Béla király ösztönzésére, a környező vidék Tomaj nemzetségbeli Jaak fia Tyba ispán vagy családjának egyik tagja.

 

A néphit szerint a vár története a következő: a muhi csata után IV. Bélának menekülni kellett a tatárok elől. Menekülése során betért Aszaló községbe, ahol csak egy embert talált, egy öreg Bodó nevű koldust, aki a király aszaló mestere volt és személyesen is ismerte a királyt mivel többször is vitt neki Budára aszalt gyümölcsöt. Mikor megtudta, hogy a király a tatárok elől menekül megígérte neki, hogy elbújtatja; jobbágy ruhát adott rá és elbújtatta egy pincében. Két nap múlva meg is érkeztek a tatárok, de Bodó süketnek tettette magát. A tatár vezér kérdezgette az öreget, de az folyton félrebeszélt, megunták és ott hagyták Bodót. IV. Béla megköszönte Bodónak a segítséget és a tőle kapott lovon tovább állt. Mikor a tatárok elhagyták Magyarországot és a király visszatért, Bodó Hét szekér aszalt gyümölcsöt vitt fel Budára a királynak, a szekerek bakjaira hét lányát ültette (Bodó tündérei). A király Bodó jóságáért birtokokat adományozott Bodónak (neked adom Aszaló és Bodolló községeket, valamint a környéküket, fel egészen a Zempléni hegyekig), de feltételeket szabott Bodónak; várat kell építenie 5 év alatt, mellyel megvédheti a környéket. Mikor lányai megtudták a feltételeket, azt találták ki, hogy csak ahhoz a férfihoz mennek feleségül, akik legalább egy évig építik nekik a várat. Bodó megkérte a királyt, hogy hosszabbítsa meg az öt évet még kettővel. Ezután a Bodó lányok Budára voltak hivatalosak egy bálba, ahol meg is kérték kezüket és a vár építésbe is beleegyeztek. Nem sokkal később a másik négy lányt is feleségül kérték. A hét év alatt fel is épült a vár, amit kezdetben Bodókőnek hívtak. Később a várban tartották meg mind a hét lány esküvőjét egyszerre, IV. Béla király kérésére. IV. Béla így szólt az esküvő után: "E vár ezután Boldogkőnek neveztessék, mivel a hét szép leány, a hét tündér itt volt a legboldogabb!"