Húsvét - a sumér eredetmítosz
Rengeteg tudósnak egyezik a véleménye abban, hogy a húsvét valójában a még ennél is régebbi, mezopotámiai népek hitvilágából eredeztethető vissza és ma már teljesen átivódott ünneppé vált a katolikusok által.
A legismertebb rege szerint két főszereplője közül az egyik Istar, aki a suméroknál a szerelem és élvezetek istennője volt, a másik pedig Babilonban pedig az esthajnalcsillag megtestesítőjeként az alkony istennőjeként tisztelték. Azt pletykálták róla, hogy kifejezetten szerette a férfinépet. Egyik nagy szerelme, az eredetmítosz másik főszereplője, az akkád Tammúz (sumérul Dumuszi) volt. Ő a természet pusztulását és megújulását személyesítette meg, más írások szerint pedig az aratás és termékenység istene volt. Annyira szerették egymást, hogy amikor Tammúz meghalt, Istar alászállt az alvilágba, hogy életre keltse. Ahogy áthaladt az alvilág hét kapuján, megfosztották ékszereitől és ruhájától is, majd börtönbe zárták és hatvanféle betegséggel kínozták. Ezalatt az idő alatt a földön elapadnak a források, lehullnak a fákról a levelek, az emberek pedig gyászolnak. Végül Istart kiengedték az alvilágból, de csak akkor, ha valaki ott marad helyette. Mivel Tammúz állítólag megcsalta, őt hagyta ottmaradni. Ezt követően fél évig egyikük, fél évig a másik maradt az alvilág lakója.
