Napjainkban sok gyermek nem szeret iskolába járni, sőt, egyenesen börtönként éli meg az ott tölteni kényszerült időt. Ahelyett, hogy ingerülten azt mondanánk Neki, hogy örüljön, hogy járhat iskolába, inkább próbáljuk meg megérteni őt és javítani a helyzetén!
A probléma forrása
Elsőként azt kell megértenünk, hogy gyermekünk teljesen más gondokkal küzd, mint amikkel mi küzdöttünk annak idején. Ma már nem kiváltság az, ha valaki járhat iskolába, hiszen tizenhat éves korig kötelező – sőt, valószínűleg már a mi időnkben is kötelező volt, így a fent említett mondattal sem érdemes dobálóznunk.
Sokkalta inkább jelenthet nehézséget az, hogy egyre élesebb versenyhelyzetek alakulnak ki a tanulók közt mind tanulmányi, mind pedig egyéb más területeken. Elsőként tehát a probléma forrását érdemes megtalálnunk úgy, hogy elsőként gyermekünkkel ülünk le beszélgetni.
Az első lépések a probléma megoldásában
Elsőként mindig a gyermekünkkel érdemes beszélnünk. Nem, nem az osztályfőnökkel, nem az igazgatóval, nem a szaktanárokkal és nem a gyerek barátaival. Ha pedig leülünk vele beszélgetni akkor fontos, hogy azt lássa, empátiával fordulunk felé: nem, nem üvölthetjük le a fejét akkor sem, ha azt mondja, azért nem szeret iskolába járni, mert unatkozik.
Mi az, hogy unatkozik a gyerek az iskolában?
Könnyen lehet ugyanis, hogy ezzel a válasszal áll elő gyermekünk, miközben a jegyei egyébként pont azt mutatják, hogy nem tudja tartani a lépést. Ennek a generációnak ugyanis már sokkal, sokkal nehezebb lekötni a figyelmét, így könnyen lehet, hogy a sok-sok egysíkúan érkező ingerek közt elvész az információ, gyermekünk pedig elfelejt figyelni.
Ilyenkor azonban nem az a megoldás, hogy a nyugdíjhatáron álló tanárnéninek esünk neki, hogy ugyan már, tanuljon meg bravúrosan használni valami digitális cuccot, mert nem tud figyelni a gyerek – bár szépen, udvariasan neki is feltárhatjuk a problémát.
Sokkalta többet segíthet az, ha mondjuk mutatunk (vagy egyáltalán felhívjuk a figyelmét a már látottakra) néhány olyan érdekességet gyermekünknek (filmet, vagy játékot), ami valamilyen módon kapcsolódik a tanult témakörhöz. Így például ha van egy gyerkőcünk, akinek minden szabadidejét az Assassins Creed köti le, neki nem is lehet olyan nehéz dolga a művészettörténet tanulásában.
