Mikor a kertet a tél szorongatja fagyos markában, akkor a mediterrán növényeink bent nyugalomban várják, hogy tavasszal ismét megújulva illatos virágtengerbe öltözzenek. Hazánkban a kemény hidegeket hozó téli hónapok megpróbáltatást jelentenek azon növényeknek, melyeket nem hagyhatunk kint kertünkben. Beltérben kell átvészelniük ezt a hónapokig tartó időszakot. Ilyenkor merül fel bennünk, milyen körülmények között és hogyan tartsuk őket, hogy megfelelő gondozással egészségesek maradjanak.
A különféle mediterrán növények igénye eltér egymástól, de otthoni körülmények között is könnyedén átteleltethetjük különlegességeinket, néhány fontos tudnivaló ismeretében.
Nyári növények teleltetése
A teleltetést az első talaj menti fagyok beállta előtt célszerű elkezdeni, mert igen érzékenyek a fagyra. A jól ismert Leander (Nerium oleander) edzettebb növény, így jobban bírja a gyenge fagyokat is. Hosszabb távon mégsem érdemes ennek a próbatételnek kitenni, mert tartós károkat szenvedhet.
A teleltetésre szánt helyiség minél világosabb legyen! Egyes növények elviselik a sötétebb helyet is, de tavaszra a kis hajtásaik gyengék, erőtlenek és világoszöld vagy sárga színűek lesznek a fényhiány miatt. A hosszú téli hónapok alatt legoptimálisabb hőmérséklet a 10-15C0, ennél lehet kicsit hűvösebb, de semmiképp se legyen melegebb! Célszerű a hőmérsékletet alacsonyabban tartani, mert ebben tudnak leginkább nyugalmi állapotban áttelelni a növények, mely nagyon fontos számukra.
Teleltetés a lakásban
Vannak növények, melyeket télen lehet melegebb körülmények között is tartani, akár szobában is. Ilyen pl. a Murvafürt (Bougainvillea sp.), mely a téli hónapok alatt virágozhat és hajthat is. Ilyenkor is fontos, hogy minél több fényt kapjanak. Télen is igényelnek - ritkábban ugyan – tápoldatozást a melegben. Ide sorolható még jó pár olyan különlegesség is melyeket akár enyhébb klímájú országokban járva útjaink során szerezhetünk be.
Ilyen lehet többek között a Kínai enyvesmag (Pittosporum tobira), jó pár pálmaféle, és egyes pozsgás növény is. A hűvösebb hőmérséklet a megfelelő télen számukra is, de tapasztalatból mondhatom, sikerrel tarthatóak melegben is, minél több fény közelében. Összességében, ha rendelkezünk hűvös helyiséggel mindenképp célszerű őket alacsonyabb klímán tartani.
A teleltetés folyamata
A levélhullás sokunkat megijeszthet, miután bevisszük a hűvös, kevésbé fényes helyre növényeinket. Ez részben – több esetben - teljesen természetes folyamat. A növények hosszú hónapokig nyugalmi állapotba kerülnek. Pár héttel az új helyükre kerülve lombjuk nagy részét – vagy akár teljes egészét is– elveszíthetik. Ilyenkor hajtásnövekedésük leáll, vagy nagyon lelassul. Sokszor tapasztalhatjuk ezt a közkedvelt Citrom (Citrus limon) és egyéb délszaki gyümölcsöt termő növénynél is.
Az így hűvösben tartott növényeket utoljára szeptember elején tápoldatozzuk. Ezután már nem javasolt, mert nem tudnak felkészülni a nyugalmi időszakra a folyamatos növekedés vagy virágzás következtében.
Gondoljunk csak egyes mediterrán országok téli klímájára. Többségük természetes élőhelyén enyhe, fagymentes vagy ritkán enyhén fagyos tél segítségével tud oly pompásan nagyra és szépségesre nőni. Ilyen klímán a kertekbe kiültetve is biztonsággal áttelelnek növények és télen a szabad ég alatt pihennek. Ilyenkor sokkal kevesebb vízre van szükségük, ezért nagyon fontos, hogy télen mi is kerüljük a túlöntözést! Inkább kissé száradjon ki a földjük két öntözés között – a növény károsodása nélkül - mint hogy folyamatosan víz álljon alattuk, mert ezáltal a korokozók és kártevők is könnyebben támadják meg őket. Az öntözés mennyisége függhet a növény és a cserép nagyságától valamint a talaj minőségétől is. Ha tőzegesebb, lazább a közeg, könnyebben kiszáradhat a növény, ha kötöttebb, dúsabb virágföldbe ültetjük, az jobban megtartja a vizet.
Növényvédelem a teleltetés során
Növényvédelemre is szükség lehet ez idő alatt. Megelőzésképpen - mielőtt bevinnénk őket - érdemes gomba - és felszívódó rovarölő szerekkel lekezelni, így kevésbé fertőződhetnek. Ez a prevenciós permetezés sok kellemetlenségtől óvhat meg minket a későbbiekben. A téli hónapok alatt a lombhullás fokozott intenzitása is lehet mutatója a kártevők vagy korokozók megjelenésének. A beteg növény másodlagos tünetként is produkálhatja leveleinek hullását. A betegség pontos beazonosításához azonban érdemes kertész segítségét kérni, mert féltett növényünk pusztulásával is járhat, ha túl későn vagy nem a megfelelő vegyszert választva kezeljük őket. Más szer javasolt a pajzstetvek ellen és más szer atkák ellen, melyek igen gyakoriak. A használt szer erőssége a fertőzés fokától is függ. A készen kapható spray kiszerelésű rovarölő szerek gyengébb tünetek esetén bizonyulnak hatékonynak, azonban krónikusan elterjedt betegségekkel szemben csak erősebb hatóanyag tartalmú vegyszerek hatásosak.
Metszés a teleltetés során
A tél elejei metszés semmiképp se legyen erős!
Ilyenkor érdemes az elvirágzott virágcsonkokat, esetleg sérült ágakat lemetszeni és gyenge alakító metszést is lehet végezni. A tavaszi kihajtás erőssége és később a virágzás intenzitása és ideje is nagyban függ attól, hogy mikor és milyen erőséggel metsszük a növényt. Az erősebb metszéseket a tavasz elejére célszerű időzíteni. Ilyenkor szabadabban alkalmazhatunk alakító metszéseket, azonban azzal számolnunk kell, hogy a nagy mértékben megifjított növény sokkal később kezd el virágozni, viszont a hajtásnövekedése erőteljesebb lesz. A futó, kúszó habitusú növények esetében is ezt célszerű követni. Ilyen pl. a Golgotavirág (Passiflora caerulea) vagy a Fehér Jázmin (Jasminum officinale).
Egy kis gondoskodás télen és a „fény” növényei színpompásan és erősebben kezdik ismét az új tavaszt.
A Muskátli teleltetése
A Muskátli (Pelargonium zonale), mint az egyik legismertebb és oly sok kertben megtalálható virág - mivel Afrika déli részéről származik - szintén teleltetésre szorul. Álló, bokros változatai (kerti, angol stb.) könnyedén tarthatóak tavaszig hűvös helyiségben. Többféle módszer ismert téli tartásukra. Ládástól vagy edényestől is betehetjük őket nem bolygatva ezzel őket. A másik megoldás, ha kiszedjük a földből, és kicsit megmetszve gyökerüket és lombozatukat szorosan egymás mellé ültetjük a töveket egy-két nagyobb edénybe, így kevesebb helyet is foglalnak. Ez a megoldás is tökéletes.
Minden esetben minimális öntözést igényelnek télen!
Ismert még egy régi módszer- melyet még én is nagymamámtól hallottam - miszerint rázzuk le a növény gyökeréről a földet és fejjel lefelé aggassuk fel bokros ágaik segítségével egy kötélre fagymentes helyen. A továbbiakban semmi vízre nincs szüksége. A muskátli vastag, húsos szárában sok vizet képes tárolni, de tavaszra igen csak kiszáradhat és megfonnyadhat. Ültetés előtt azonban vízzel alaposan fel kell szívatnunk.
Mint minden régi dolog, ez is működik, de én az előbbi két módszert javasolnám. A futó muskátlik teleltetésével nem érdemes bajlódnunk, ők sokkal igényesebbek és nehezen tarthatóak életben otthoni körülmények között tavaszig.
