Romantikus magyar falvak: Őriszentpéter, Nyírbéltek, Mátraszentimre, Karcsa, Porva, Szentbékkálla, Velem, Fertőrákos, Dörgicse, Bár

 

Őriszentpéter Vas megye délnyugati csücskében fekvő város, az „Őrség fővárosa”.

 

Őriszentpéter első említése 1280-ból való. Lakói szabad határőrök voltak. A temploma is ekkortájt épült.

A 17. században a Batthyányak kezére került a terület, és az addig szabad lakosságnak kötelessége lett az adózás és a robot, ami, tekintve a föld rendkívül rossz termőképességét, alaposan megviselte az itteniek életét.

 

Bár az Őrség központja és része, de a 18. században és a 19. században a szlovén többségű tótsági járás része volt és térképek a Tótság egyik nagy településének tüntetik fel. A településnek a középkorban lehetett szláv lakossága is. Az első világháború végén szlovén politikai vezetők a történelmi hagyományok alapján szerették volna Őriszentpétert is bevonni az autonóm Szlovenszka krajinába, amelynek teljes függetlenedése is szóba került. A trianoni békeszerződés viszont nem csatolta a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz.

 

Nyírbéltek nagyközség Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Nyírbátori kistérségben.

 

A település neve 1265-ben, V. István oklevelében tűnik fel először. 1325-ben Béltek (Nyírbéltek) a Balog-Semjén nemzetség birtokfelosztásakor a nemzetség Kállay-ágáé lett, akik ezután egészen a XVIII. század végéig a falu földesurai maradtak, bár mellettük több részbirtokosa is volt a településnek.

A település a XVII. század végére már majdnem elnéptelenedett, lakói az 1700-as években Kállay Sándor közeli Encsencs-i birtokára költöztek át.

 

A néptelenné vált falut birtokosa, a Kállay család később görög katolikus ruszinokkal népesítette be.

A lakosság száma 1848-ra már majdnem a duplájára nőtt, a beköltözések folytán vegyes származású és vallású népesség alakul ki. A ruszin etnikumu lakosság a XX. század elejére elmagyarosodott, de görög katolikus vallását megtartotta. 1920-ban a településnek 1514 görög katolikus, 710 római katolikus, 237 református 121 izraelita és 2 evangélikus lakosa van.

 

1950-től Debrecennel keskeny nyomtávú vasút kötötte öszsze, a Zsuzsi Erdei Vasút.

1971-től mint közös tanácsú község szerepel, majd 1975-től nagyközség lett.

1989-től Nyírbátor vonzáskörzetébe tartozik.

 

Mátraszentimre a Mátra hegység Felső-Mátra részén fekszik. Magyarország legmagasabban fekvő települése (750-835 m). 

 

A kis hegyi falvak eredetéről a mai napig megoszlanak a vélemények, az egyik nézet szerint német, a másik szerint döntően szlovák eredetű népesség élt itt. Vélhetően mind a két népcsoportból érkeztek ide betelepülők. Az első telepesek üvegfúvással kezdtek foglalkozni, amelyhez a környező erdők biztosították az alapanyagot. Ennek állít emléket a mátraszentimrei üveghuta.

 

Mátraszentimre és környéke mellett a Mátra egésze is csak viszonylag szűk körben volt ismert. A múlt század első felének egyik útikönyve említi, hogy Mikszáth Kálmán egyik írásában sorra interpellálta képviselőtársait, de még a gyöngyösi sem tudta megmondani, merre is fekszik Galyatető.

 

Az 1930-as években egy sor szállodát, szanatóriumot emeltek a Mátrában, mely hamarosan az úri középosztály körében kedvelt klimatikus üdülőhellyé vált. Ebben az időszakban épült a mátraházai, a kékestetői szanatórium, a galyatetői Nagyszálló, hogy csak néhányat említsünk. Ugyanebben az időben emelték a mára jelképpé vált Három falu templomát, illetve a galyatetői templomot.

 

A turizmus tömeges fellendülése az 1960-70-es évekre tehető. Bár több szálloda is épült a Mátrában, Mátraszentimrén és környékén inkább kisebb panziók létesültek, illetve magánházaknál bérelhettek szobát a vendégek.

 

Karcsa község Borsod-Abaúj-Zemplén megye Cigándi járásában, Miskolctól kb. 90 kilométerre, északkeletre.

 

Karcsa a Bodrogköz legrégebbi települése. Elsőként 1186-ban említik, de már a honfoglalás előtt is lakott volt. A falut körülvevő mocsaras, nádas terület megvédte a tatárok és törökök dúlásától.

 

A karcsai templomról Tompa Mihály is megemlékezett. A település legnevezetesebb műemléke, az Árpád-kori templom, amely országos jelentőségű műemlék. Román stílusú épület, amely két részből áll. A régebbi a 11-12. században épült körtemplom (rotunda), melynek hatkaréjos szerkezete Gerény és Kiszombor körtemplomáéval rokon. Ehhez épült hozzá a 12-13. században a nyugati hosszanti hajó, melynek bejárati oszlopfőit faragványok díszítik. A templomot jól faragható kőből építették, melynek forráshelye a közeli Zempléni-hegység. A kapuzat felett két faragott oroszlán látható.

 

Porva község a Magas-Bakonyban. Zirctől észak-északnyugati irányban közúton 9 km.

 

A környék az őskortól kezdve lakott. Ezt az előkerült kőeszközök igazolják. A környéken sok sírhalom és sánc is található, főként a bronzkorból. Első írásos említése 1086-ból való. A porva szó délszláv eredetű, jelentése: vágás, irtás. Ez, és korai létezése arra utal, hogy honfoglalás előtti szláv település volt. A magyarok Szent Imre tiszteletére kápolnát emeltek, amelyet V. István király 1261-ben a pannonhalmi bencéseknek adott. IV. Béla több királyi rendeletet is keltezett a községből. A cseszneki vár tartozékaként a 14. század derekáig a gróf Cseszneky család volt a település ura.

 

Zsigmond király 1398-ban a Garaiaknak adományozta Porvát, akik vadászterületként említik. Garai Miklós nádor letelepítette a pálos szerzetesrendet, amely az 1450-es években monostort építtetett. Ez a monostor a török hódítás alatt elpusztult, helyére csak 1782-ben épült meg a katolikus templom. A pápai pálosok az 1730-as években telepítettek új lakosokat Porvára, ausztriai és morvaországi németeket. Magyar családok csak később költöztek ide. A lakosság 300-900 fő között ingadozott a politikai-gazdasági körülmények, a megélhetési lehetőségek függvényében.

 

Szentbékkálla község Veszprém megyében, a Tapolcai járásban.

 

A falu nevének első fele attól a Nursiai Szent Benedektől származik, akinek szerzetesei a legtöbbet tettek a Kál- és Vérbulcsú-ivadékok megmentéséért. A község első templomát Szent Benedek tiszteletére emelték.

 

A római katolikus templom XVIII. század végi újjáépítése Fellner Jakab, Eszterházy Károly egri püspök által foglalkoztatott tatai építész tervei alapján történt. A kora középkori templom maradványain épült új templom barokk stílusú. Freskóján a káli népet térítő Szent Benedek-rendi szerzetes és Kál vitéz látható. A falfestményt Jeges Ernő budapesti festő készítette. A templom oldalán az első- és második világháború áldozatainak tiszteletére készült emléktáblák láthatók.

 

A faluban járva megfigyelhetők a népi építészeti hagyományok a régi házakon, amelyek közül néhány műemlék. A Zrínyi utcában, 1816-ban épült népi műemlékház eredeti állapotába került felújításra. Vastag falai homokkő és bazalt szerkezetűek, agyaggal fugázva. Tetőszerkezete különleges – ollós – szerkezetű, nádazása jellegzetes Balaton-felvidéki fonott stílusban őrizte meg eredetiségét. A Kossuth utcában, 1828-ban épült műemlék Istvándi-ház homlokzata képviseli a népi építészeti stílust. 2009-ben kezdődött a Petőfi utcában az 1826-ban épült népi lakóház felújítása.

 

Országos jelentőségű műemlék a felvidéki klasszikus stílusban épült nagyméretű présház, a Birkás-pince és -lakóház. 1763-ban Fellner Jakab tervezte, eredetileg a Seller család tulajdona volt.

 

Velem község Magyarország nyugati határán a Kőszegi-hegység lábánál fekszik, Kőszeg városától 8 km-re.

 

A műemlék malomépület Kőszegszerdahely házaival határos. A kétkerekes malmot az 1568-as összeírás említi először. Egykoron 4 malom működött a Szerdahelyi-patak mentén, közülük csak ez az egy maradt fenn. Az utolsó molnárfamília, a Schulterek – akikről a nevét is kapta – Felsőőrről költöztek ide és 1769-től ők voltak a tulajdonosok. 1870 és 1900 között nem működött.

 

A hagyomány szerint Savanyú Jóska (1845–1907), a híres bakonyi betyár is menedékre talált itt egy alkalommal. A régi malom boronafalú, zsúptetős volt két vízikerékkel, amelyet 1913-ban lebontottak. A ma látható épület Velem, Szerdahely összefogásával épült, 1919-ben egy emelettel bővítették. 1951-ben államosították, de csak néhány évig működött. Bezárása után először teljesen fel akarták számolni, de 1965-ben műemléki védettség alá helyezték, majd 1980-ban helyreállították és múzeummá alakították. A malom ma is teljesen üzemképes.

 

Fertőrákos község Győr-Moson-Sopron megyében található.

 

Történeti és művészeti emlékei révén kiemelkedik a legtöbb magyar falu közül. Az egyetlen olyan magyarországi község, amelyet városfal övezett, és püspöki palotája is volt. Szép természeti környezetben fekszik, és csaknem minden épülete műemlék. A világörökség részét képező Fertő-táj egyik jelentős települése.

 

A községben található művelődési ház, könyvtár, múzeum, kiállítóterem és sportpálya is. Lehet lovagolni, lőni és horgászni is. A kőfejtőben a barlangszínházban nyáron operaelőadásokat és komolyzenei koncerteket tartanak. A helybeliek és az átutazók kényelmét hat étterem szolgálja.

 

A faluban működik Német Nemzetiségi Dal- és Kultúr Egyesület, felnőtt énekkar és gyermek tánccsoport. Minden esztendőben megrendezik a nemzetiségi találkozót és a búcsút. Rendszeres kapcsolatot tartanak fenn a németországi Grossengotternnel.

 

Dörgicse község Veszprém megyében, a Balatonfüredi járásban található.

 

Egyházai még a települések végleges megkötődése előtt épültek, mégpedig az alsó részben Boldogasszony, a felső részben Szent Péter tiszteletére. Mivel 1228-ban az alsó rész, 1231-ben a felső rész egyházát említik - mind a kettő a településeken kívül, magaslaton állt és kétségtelen, hogy megvoltak már a XII. században is - és a falvak csak megépülésük után települtek meg körülöttük. Ennek bizonyítéka, hogy a települések az egyházak védőszentjeiről: Boldogasszonyról és Szent Péterről - szabályszerűen, a helynév-adási szokásoknak megfelelően - nyerték nevüket.

 

Dörgicse ősi településeinek kialakulása, a megtelepedés példaszerűen mutatja be, hogy ez a magyar államiság kialakulásához kapcsolódó jellegzetesség, s eltér a nemzetközileg ismert általános megtelepedési módoktól. Az általánosan ismert folyamat szerint ugyanis a korábban többé-kevésbé még nomád életmódot folytató embercsoport(ok) a számukra jobb életkeretet biztosító földrajzi hely(ek)re - kezdetben téli/nyári váltó-, majd végleges - letelepedést hajtottak végre (pl. Zagrosz-hegy, stb). Aztán ezt követően hozták létre települési (politikai-társadalmi-rituális) intézményrendszerüket.

 

Magyarországon, az Árpád-kori (európai, feudális) államiság kialakítása, módja és folyamata határozta meg a többé-kevésbé még huzamosan nomád állattartó népesség településenkénti megtelepedését (megtelepítését). Mindez a honfoglalás > ország felosztás (nemzetségek) > majd a Géza és István által megkezdett feudális államszervezési módszer szellemében zajlott le. A vármegyék (ispánságok) kialakítása és a hozzájuk rendelt feudális földterület-adományozás (ami annak népével együtt értendő) megalapozza a rend gazdasági és közigazgatási alapjait, a társadalom hierarchikus rendjét. Az ezzel párhuzamosan végrehajtott egyházszervezés (egyházi rendek betelepedése > keresztség felvétele > templomrendszer (hálózat) létrehozása) pedig kialakítja, majd megszilárdítja a feudális állam szilárd ideológiai alapját. Vagyis a honfoglaló nemzet feudális hierarchia-rendszerét a közigazgatás, de településrendszerét a templomok köré folyamatosan betelepülő (többé kevésbé még továbbra is nomád állattartó) köznép hozza létre.

 

Bár a Duna jobb partján, Mohácstól északra elhelyezkedő község. Megközelítése, mivel az 56. számú főközlekedési útvonal átvezet rajta, így az autóbusz-közlekedés kimondottan jónak mondható.

 

A község 1757-ben épült temploma helyébe 1793-ban újat építettek, amelynek alapzata kőből, oldalfalai deszkából készültek.

1864-ben a régi templom helyétől valamivel lejjebb épült a még ma is fennálló templom tiszta kőből és téglából, román stílusban.

A község építészeti látnivalókkal is büszkélkedik: a Mattyasovszki család "fehér" és "sárga" kastélya műemléki védettséget élvez. A kastélyparkot testületi határozat nyilvánította helyileg védett természeti területté. A Duna-Dráva Nemzeti Park áthúzódik a község közigazgatási területén.

 

A tetszetős faluképpé sűrűsödő belterületi lakóházak mellett jelentékeny üdülőterületet is magáénak tudhat a falu a Mohács irányában található ún. bár-szőlőhegyi területen.