Németh János építésznek a környezet- és zsebbarát építkezési technikákról szóló előadásán tudhattuk meg miért építsünk házat szalmából. Nem csak rendkívül zsebbarát ez a technika, de a fő szempont az egészséges otthon megteremtése.
Mindössze tucatnyi ember volt kíváncsi Németh János építésznek a környezet- és zsebbarát építkezési technikákról szóló előadására, Sepsiszentgyörgyön. Meglepő, hogy ilyen keveseket érdekel a lakberendezési és kertészeti kiállítás. Az előadás minősége ezzel szembemenően sokoldalú és annál érdekesebb építkezési technikákat – vályogházak, szalmabála-építészet, hasított fából való építészet, döngölt földből készült ház – ismertetett meg a hallgatósággal. A szalmabála házak építéséről kiemelten részletesen számolt be az építész, részben azért is, mert kedvence az öko- és zsebbarát, de nem utolsósorban egészségmegőrző építkezésnek ezen típusa.
A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium dísztermében szombaton és vasárnap előadással egybekötött rendezvényt tartottak háztervezőknek, építőknek, lakóknak.
A környezetbarát építkezés terén Németh János építész számára a szalmabála-építészet a nagy kedvenc, talán azért is, mert ezzel találkozott legelőször. Mint mondja, szerinte Erdély-szerte ez a legkézenfekvőbb. Nagyon hamar megy vele a munka, gyorsan felépíthető és nem utolsósorban zsebbarát.
A szalmabálából készülő ház esetében nagyon jól hőszigetelt házról beszélünk. Amerikában és Franciaországban százéves bizonyítékok vannak arra, hogy a szalmából készült házak igencsak tartósak. „Legutóbb 1921-ben épült szalmabála házat láttam, szinte hihetetlen egy laikus ember számára, hogy még ma is áll” – mondta az előadó.
A szalmabála házak alapja mészvakolatból és kőből készül. Ökológiai szempontból indokolt minimális cementet használni, de legjobb, ha egyáltalán nem igényelné ezt a megrendelő, mert a cement előállításához nagyon sok energiát használunk, és ezzel nagymértékben szennyezzük a levegőt – tudtuk meg. Szemétdombokat égetnek el azért, hogy előállítsák. Az alap föld alatti részének magassága lehet akár egy méter – amit a geológus határoz meg –, a föld feletti lábazat esetében ajánlott legalább 30 centiméter magasság, mert nem jó, ha a természetes anyagot, esetünkben a szalmabálát, víz éri. Az alap lehet negyven-ötven centi magas akár, esetleg lehet gondolkodni pincén,azonban kőalap esetén azzal is pénzt lehet megspórolni, hogyha a pince a ház mellé épül a földbe.
Ami a szalmabála házat illeti, igen fontos, hogy a szalma legyen jól összepréselve, így jobban szigetel, és nem elhanyagolandó az sem, hogy tűzállóbb is. Olyan eset is van, amikor bálázógépet kölcsönöznek, azzal a kívánt méretre préselik össze a szalmát – ez a variáns ráadásul olcsóbb. Mi a legutóbbi szalmabála ház építésekor az ország déli részén nagyon jó áron vásároltuk meg a bálákat, hiszen arrafele sok a szalma. Faanyagot általában a tetőhöz szoktunk használni vagy esetleg a szerkezethez. Ez attól is függ, hogy milyen típusú házat választ az építtető. Általában a padlót is vályogból ajánljuk, a jól megdöngölt föld, rá a 10-15 cm kavics, ami visszatartja a vizet, hogy ne szivárogjon felfele. Aztán a vályogpadlót mintegy öt-hat rétegben forró lenolajjal kezeljük le, amit igény szerint színezni is lehet. A megkötött, lenolajjal kezelt felület vízálló, könnyen tisztítható vízzel, és a porszívót is bátran lehet használni. Aki nem szeretne vályogpadlót, az választhatja a hajópadlót is. Afrikában, bármilyen meglepően hangzik, bikavért is használnak a vályogpadlón, amitől hasonlóan kemény és fényes felület lesz, akár a lenolajjal – részletezte Németh János.
Ami a falakat illeti, három rétegben legkevesebb 3 centiméternyi vastagságban agyaggal vakolják, aminek víz- és hőtároló képessége van. A vályogpadló és a falak meleget adnak odabent, a hőmérséklet pedig sokkal egyenletesebb a betonnal burkolt házhoz képest. A tetőtérnél szintén fontos a hőszigetelés. Ha nem lakunk a tetőtérben, egyszerűbb a helyzet, hiszen a padlást lehet szalmával, gyapjúval vagy akár náddal, sőt akár földdel is szigetelni. Ellenben, ha a padlástérben is kívánunk lakni, akkor kissé bonyolultabb a dolog az építész szerint, hiszen csak olyan anyagot használhatunk, amelyet betehetünk a szarufák közé. Nád esetében a fára rögzítjük a szigetelést.
A tetőtér külső részével kapcsolatban skandináv példát hozott fel a szakember: ott nagy hagyománya van a gyeptetőnek.
A zöldtetővel a város területén maximálisan egyetértek, hiszen a zöldövezet mennyiségét, főként az oxigénkibocsátást ezzel is növelhetjük, és kiadós eső esetén a szennyvíz csatornákba nem zúdulna annyi víz. Vidéken viszont nem látom ennek értelmét. Elengedhetetlenül kiváló vízszigetelésre van szükség, ami automatikusan gumi vagy műanyag, de mivel ez nem természetes anyag, nem kedvelem. Ezt a részét is leleményesen, szépen megoldják a skandináv népek, mégpedig nyírfakéreggel. Kikalapálják, megszárítják és rétegekben teszik le. Szeretném egyelőre én is kísérlet jelleggel kipróbálni egy kisebb háztetőn a forró lenolajjal lekezelt deszkát – mondta az előadó. – Biztonsági okok miatt fontos magasra építeni a házat, lehetőleg dombra vagy hegyre – árvíz, földrengés, tűzvész esetén sorsdöntő lehet a helyszín megválasztása. Ami az esőt és a havazást illeti, ezek kivédésére szélesebb háztetőre van szükség, és nem árt a tornác sem. Tűzállóak a szalmaházak, erre tesztek is vannak. Ami a földrengést illeti, tudomásom szerint tartósabbak a szalmabála házak, az anyagaik természetéből adódóan is jobban bírják a földmozgást. Míg egy betonpanel összedől, az agyagfal leginkább csak megreped.
Az előadás egyik legizgalmasabb „fejezete” természetesen a költségvonzatról szóló rész volt. Sokféle variáns alkalmazható: az igényesebbek építőcsapat igénybevételével 40-50 ezer euróval számolhatnak, de aki saját maga is odaáll egy-két jó építőmesterrel, netán kalákában épít, az zsebbarát módon akár 10 ezer euróból (kb 3.000.000 Ft-ból) is megúszhatja a házépítést.
A szalmabála házzal aránylag olcsó áron energiatakarékos és egészséges otthon teremthető. Ismerek olyan esetet, ahol a szülők gyermekeik allergiái miatt, orvosi javaslatra az egész házuk belterének diszperziós festékkel borított falfelületeit kénytelenek voltak eltávolítani, és ezt a hagyományos, mondhatni divatból kiment, ám sokkal egészségesebb mészre cserélni. A gyerekek allergiái a váltást követően megszűntek – mondta Németh János. – Itthon sokan tévesen gondolják, hogy ökoházakat a szegények építenek.
A franciák azt mondják, hogy először azok fognak majd keresni, akik ebben hisznek, majd a barátaik és legvégül pedig azok telefonálnak, akik kinevették az egész ötletet – jegyezte meg az építész.
Forrás: morfondir.ro
