Vérfagyasztó történetek, amiket soha sem akarsz átélni
Nem üres a lakás
Ez a fiatal férfi imádott egyedül lakni. Szabad volt, mint a madár, ráadásul soha nem kellett senkihez alkalmazkodnia. Az eset után azonban érthető, ha többé nem akart egyedül maradni az albérletben.
“Kivettem egy albérletet a szüleimtől 20 perc autóútra. Imádtam a lakást, pont tökéletes volt számomra, ráadásul már évek óta egyedül akartam élni, az egyetem alatt volt időm megunni a lakótársakat. Az egyik este egy angliai barátom utazott a városba, évente csak egy-két alkalommal találkozunk, de akkor mindig a kedvenc bárunkba megyünk. Pár ital után észrevettem, hogy nincs meg a telefonom. Kerestem a kabátomban, az asztal alatt, a mosdóban, megkérdeztem a pultnál, hogy nem látták-e. Sehol nem volt, szóval elkértem a barátom mobilját, hogy felhívjam róla a saját számomat. Pár csörgés után felvette valaki. Hallottam zajokat, mintha valaki hörgött volna, és értelmetlen beszédet is. Biztos voltam benne, hogy elvitte valaki a bárból, aki aznap túl sokat ivott. Hajnalban értem haza, a telefonom az éjjeliszekrényen volt. A lakásba a saját kulcsommal mentem be, nyoma sem volt betörésnek. Azóta arra gondolok, bárcsak lett volna egy macskám, akkor legalább foghattam volna rá.”
