Eme monumentális épületegyüttest, mely India jelképévé és a világörökség részévé vált, Shah Jahan (Száhdzsahán) uralkodó építette emlékül tizennegyedik gyermekük szülésébe belehalt feleségének, Mumtaz Mahalnak. Az asszony még házasságkötésükkor arra kérte férjét, hogy ha egyszer meghal, méltó emléket állítson szerelmüknek, halálos ágyán pedig arra, hogy ne vegyen több feleséget maga mellé.
Az uralkodónak a szokásokhoz híven több felesége és ágyasa is volt, az igaz szerelmet azonban Mumtaz jelentette számára. Ő volt az egyedüli, aki a hadjáratokra is elkísérhette Shah Jahant, így az asszony halálát követően mindkét kérését teljesítette.
1632-ben kezdődött meg a mauzóleum építése a fővárosban Agrában a Yamuna folyó partján. Maga a síremlék 2 év alatt elkészült, de a teljes épületegyüttest 20 éven keresztül építették.
A síremléket négy 50 méter magas minaret veszi körbe, melyeket szándékosan úgy terveztek és építettek, hogy kissé kifelé dőlnek és egy földrengés esetén nem a síremlékre omlanak, hanem el attól. A nyugati és keleti oldalakon egy-egy vörös homokkőből épült mecset áll, azonban csak a Mekka felé néző nyugati használják imádságra, a keleti oldalit tájolása miatt nem.
Legendák szólnak arról, hogy Shah Jahan a síremléket tervező építész feleségét megölette, hogy az átérezze fájdalmát és ahhoz méltó emlékművet alkosson, majd a munka befejeztével pedig látásától is megfosztotta, hogy soha többé ne tervezhessen még egy hasonló csodát a Taj Mahalhoz.
A Taj Mahal történetének egy másik érdekessége, hogy Shah Jahan álma az volt, hogy a folyó túlpartjára szembe a hófehér márvány síremlékkel megépítteti saját mauzóleumát fekete márványból és örök szerelmük jelképéül egy híddal köti össze azokat. Elképzelése azonban nem valósulhatott meg, ugyanis fia az agrai erődbe záratta, melynek ablakából haláláig nézhette szerelme sírhelyét. Miután elhunyt őt is ott helyezték nyugalomra.
Forrás: AUDREY'S Design Office
