Egy ökováros mindig több kérdést is felvet, melyek közül az egyik, hogy megéri-e egy ilyen komoly vállakozásba belefogni, és hogy hogyan térül meg? A globális felmelegedés és az éghajlatváltozások káros hatásai azonban a nyomunkban loholnak, így a város tervei már el is készültek!
Vincent Callebaut tervezőirodája biotechnológiai ökovárosokat tervezett, hogy ha az éghajlatváltozások, a globális felmelegedés, a tengerszint emelkedése már elviselhetetlen problémát jelentene az emberiség számára, legyen egy működőképes opció. A globális felmelegedés okozta tengerszint-emelkedés 2100-ra körülbelül 250 millió embert érinthet majd, ha addig nem építenek megfelelő védelmet.
„Az úszó városok menedéket nyújthatnak a tengerparti városokban és szigeteken élő „éghajlati menekültek” számára, ha már mindent elönt az ár.” nyilatkozta a tervező.
A Lilypad elnevezésű komplexum – ha megépül – egy kétéltű ökopolisz lesz, amely a biodiverzitás elve alapján képes fejleszteni és életben tartani a mesterséges szigetre telepített növény- és állatvilágot. Nem kevés technikai háttértudás kell mindehhez, nem véletlen hát, hogy viszonylag lassan lehet ebből csak valóság.
A központi lagúnák összegyűjtik és megtisztítják majd az esővizet, az óceán felszínén lebegő, tavirózsákra hasonlító ökovárosok pedig önfenntartók lesznek, károsanyag kibocsátásuk a nullával lesz egyenlő.
Fotók: Vincent Callebaut Architectures
Egíre gyakrabban hallani manapság futurisztikus tervekről, mely nem a jövőbe mutat, hanem egyféle kiutat is jelenthetne jelenlegi világunkból, mely egyre jobban szennyezi önmagát (persz főleg általunk). Egy ilyen ökováros – pláne, ha úszik –, mint ami a fotókon is szerepel, nagyjából 50.000 ember befogadására lehetne majd képes. A szigeten kialakított táj növényekkel és mesterséges lagúnákkal, felfüggesztett kertekkel, és az egész szigeten jelenlévő növényi hálózattal lene teljes. A tengeren úszó városnyi csoda folyékony terekkel és biotikus folyosókkal kapcsolódna a vizes élőhelyhez.
A mesterséges sziget egy része elmerülne az vízben, így valósulhatna meg a város kiegyensúlyozása, és ez pedig lehetővé tenné, hogy a város szervesen kapcsolódjon a vízi élővilághoz. Bár ezzel kapcsolatban még felmerülnek aggályok, de haladnak afelé, hogy valóság legyen a merész elképzelésekből.
A komplexum a fentiek mellett még számos alternatív technológiát alkalmazna (nap-, szél-, fotovoltaikus energia, hidraulika, árapály erőmű, biomassza), és ezáltal nem csak saját energiaszükségletét tudná biztosítani a lehető legésszerűbb módon, hanem fel tudná dolgozni és hasznosítani a légkörben megtalálható széndioxidot is. És bár jelen állás szerint még van időnk ilyen komoly komplexumokkal foglalkozni, a fotókon látható látványtervek egy részének prototípusa már elkészült.
