Ma már teljesen természetes, hogy mindenkinek van mobiltelefonja, sőt ami akkoriban szinte elképzelhetetlen volt, hogy hordozzuk is magunkkal. Vannak akiknek akár kettő is van, kell egy a privát telefonbeszélgetésekhez és egy a céges beszélgetésekhez, de a mai technológia már ezt is megoldotta azzal, hogy egy telefonba teszik a legtöbben a kettő kártyát. 

Az ezer főre jutó mobiltelefonok száma 301 volt 2000-ben, később ez a szám 2016-ra megnégyszereződött hazánkban.


A mai fiatal felnőttek számára ez szinte hihetetlen, hiszen ők már abban nőttek fel, hogy iskolás korukban telefonnal jöttek mentek és nekik ez teljesen természetes volt. Ilyenkor teszik is fel a kérdést, hogy de akkor hogyan kommunikáltak az emberek egymással, amikor még nem volt mobiltelefon?  Amikor nyilvános telefont használtak az emberek akkor nem volt túl sok lehetőséged hívogatni a másikat, üzenetet hagyni meg annyira sem. Manapság ha valakit nem érünk el, akkor küldünk egy üzenetet neki, hogy “hívj vissza”. Ekkoriban vagy el tudtad érni a másikat, vagy nem. És milyen lehetőség volt arra, hogyha otthon szerettél volna telefonálni valakinek? Vezetékes előfizetéses készülék. Emlékeztek arra, hogy ez nem is volt olyan egyszerű? Nem ritkán 10–15 évet is várni kellett egy vonalra, manapság ez is mennyivel másabb lett. Egyszerűen besétálsz a szolgáltatóhoz és megveszed a telefont, illetve hozzá a kártyát. Kényelmesebb helyzetben még ennyit sem kell tenni érte, házhoz is rendelheted. 

Tehát mivel nem volt olyan egyszerű, hogy mindenkinek legyen otthon telefonja ezért végső megoldásként maradt tehát a nyilvános készülékek használata. Ezekből a nyilvános készülékekből 1980-ban több mint 14 ezer volt üzemben országszerte Magyarországon.  1927-ben helyezték üzembe az első ilyen nyilvános telefont. fedett, védett helyen található telefonokat falra szerelték, a kültérieknek fülkét építettek. Nagyon ritka manapság, de nem lehetetlen, hogy ilyen telefonokkal találkozzunk, ami ma már pénz érmével működik. A nyilvános telefonokat hosszú ideig csak előre megváltható érmével, úgynevezett tantusszal lehetett használni. Később fémpénzzel, illetve kártyával is lehetett használni ezeket a telefonokat. 

1946 és az 1970-es évek között voltak használatban az előre megváltott érmék. Amikor a kapcsolat létrejött a hívó és a hívott fél között, akkor „esett le a tantusz”, ennek jellegzetes hangjára mindenki emlékszik a mai napig, aki beszélt ilyen telefonon. Amikor leesett a tantusz elkezdődött pörögni a beszélgetés ideje.

Tehát ha valaki annyira fiatal, hogy nem tudta volna megmondani, hogy mi is az a tantusz és honnan is ered ez a mondás, akkor ezzel ezt is megtanulta most. :)

Tényleg nem volt egyszerű sokszor elérni a másikat…