A betont és a cementet gyakran összetévesztik egymással. Valójában azonban két különböző építőanyagról van szó, legnagyobb különbségük pedig az elkészítésükhöz felhasznált anyagokban rejlik. A cement egy finom por, amit többek között mészkőből, illetve számos más ásványból, és vízből készítenek. A beton ezzel szemben sóderból, cementből és vízből áll össze. Habár a cement önmagában használható építőanyagként, a beton elkészítése nem lehetséges cement nélkül.

Cement

A cement mészkövet, alumíniumot, kalciumot, vasat, szilíciumot és egyéb más összetevőt tartalmaz. Ezt a keveréket égetőkemencében közel 1500°C-ra hevítik, amely során egy szilárd anyaggá, úgynevezett klinkerré alakul át. A klinkereket ezután finom porrá őrlik, majd gipszet adnak hozzá, így készül el végül a lisztszerű cement. Felhasználásakor vízzel elegyítik – a víz indítja meg azt a kémiai reakciót, amely hatására a cement megkeményedik.

A cementnek két fajtája van: a hidraulikus, és a nem hidraulikus. A hidraulikus változatban víz hatására megindul egy kémiai reakció, amitől a cement megkeményedik és vízállóvá válik. Ez a cementfajta felhasználhatóságát tekintve rendkívül sokoldalú, éppen ezért a leggyakrabban használt cement termékek hidraulikusak.

A nem hidraulikus cement az a változat, amely nem keményedik meg, ha vizet adnak hozzá. Ez a fajta cement olcsóbb, azonban sokkal több időre van szüksége a száradáshoz, és nem alkalmas nedves körülmények közötti alkalmazásra.

A cementet számos célra felhasználható. A kőműves szakmában gyakran alkalmazzák vakoláshoz habarcsként. Használják még cső- és lefolyóillesztések elkészítéséhez is. Amikor egy épületnek védelemre van szüksége az időjárási elemektől és a kémiai eróziótól, akkor egy kemény cement védőréteget alkalmaznak rajta. A cementet használják még kutak, alagutak, utak, gátak, hidak és átereszek előkészítéséhez is.

Lapozz egyet és olvasd el a beton jellemzését!

Beton

A beton egy cementből és sóderból álló építőanyag. A sóder általában összezúzott kavicsokból, homokból és kövekből készül. A cement egyfajta kötőanyagként szolgál a sóder összetartására. A beton cementtartalma általában a teljes tömeg 10-15%-át teszi ki, az arány pedig az aktuális betontípustól függ.

A sódert és a száraz cementet összekeverik, majd ehhez a keverékhez vizet adnak hozzá. Akárcsak a tiszta cement esetén, itt is megindul egy kémiai reakció, ami az anyagok megkeményedését eredményezi. Mielőtt azonban teljesen megkeményedne, gyakran valamilyen öntőforma segítségével különböző alakú betondarabok alakíthatók ki.

A beton megkeményedésének időtartama a hozzáadott gipsz mennyiségétől függ. A megszilárdulás folyamata felgyorsítható kalcium-klorid vagy cukor hozzáadásával. Ezek az anyagok hatással vannak a beton megkötése során kialakuló kristályokra. További vegyi anyagok is hozzáadhatók a keverékhez, amennyiben a megszilárdult betont szélsőségesen forró vagy hideg körülményeknek közé szánják.

A cement és a beton hozzávalóinak adagolása

A cement, sóder és víz aránya befolyásolja a készülő beton tulajdonságait. A cement és víz aránya a legfontosabb ezek közül. Túl kevés víz hozzáadásával sokkal nehezebb dolgozni a betonnal, azonban túl sok vízzel jelentősen gyengül a megkötött beton szerkezete.

A sóder teszi ki a beton nagy részét. Az egész keverék (beton) 60-80%-a összezúzott kavicsokból, homokból és kövekből áll. Egy jó sóder több méretben tartalmazza ezeket az összetevőket. A beton elkészítésénél használt köveknek strapabíróknak kell lenniük, és nem tartalmazhatnak semmilyen olyan ásványt vagy agyagot, amely magába szívhatja a vizet, ezzel befolyásolja a megkötés folyamatát.

A beton jelentős kőtartalma teszi igazán erőssé ezt az építőanyagot, amit gyakran használnak peronok, járdák, utak, kocsifeljárók, medencék és épületek megépítésére. A cement és beton összetevői bőségesen rendelkezésre állnak és újrahasznosíthatóak, azonban a cement elkészítésé során az ásványok felmelegítésének magas energiaszükséglete miatt nem számítanak megújuló forrásoknak.