Hanoi Vietnám fővárosa és körülbelül három millió ember otthona. Mivel ez egy főváros, ezért nem lepődünk meg azon, hogy vasúthálózata is van. Viszont azon már igen, hogy a vonatok hol haladnak keresztül!

A vasút Hanoi óvárosának szűk utcáit szeli át és sok esetben egyszerű, hétköznapi emberek házai előtt vánszorog, ezért a zakatoló vonat már az ott lakók élete részévé vált a folyamatos dudálással együtt.

Mivel a vonat nem tudja kikerülni az emebreket, akik a vasúti hálózat mentén laknak, ezért az emberek kerülgetik a vonatot: félrepakolják a bicajokat, vagy felkapják a gyerekeket, akik a sineken játszanak. Amikor meg tiszta a levegő, minden folytatódhat tovább!

A közlekedés itt egy kicsit szabadosabban zajlik, mint egy európai városban. Legfőképpen azon múlik az emberek testi épsége, hogy mennyire figyelnek oda egymásra: például a dudálásra, amikor a vonat, vagy az autó jelzi, hogy merre szeretne menni.

A lakóknak a vonattal is osztozniuk kell az egyik fő életterükön: az utcán. Ezért ha jön a vonat, akkor nemcsak a játszadozó gyerekeket pakolják félre, hanem a piaci standokat is.

Hanoi éghajlata nem nevezhető túl hidegnek, sőt: 10 fok alá alig megy a hőmérséklet. Ez nem egy Északi-sark, ahol az emberek bezárkóznak a hideg elől, hanem épp ellenkezőleg! Ezért nem várható el tőlük, hogy a vonat miatt egész nap a szobában csücsüljenek. Viszont a szabadságért cserébe nagyon ébernek kell lenniük.

Kezdetben érdekes lehet minden áldott nap a vonat zúgását és dudálását hallgatni, majd egyre idegesítőbb és végül az ember meg se hallja.

Nálunk, európaiaknál ez a látvány biztosan kiverné a biztosítékot, de ebben a városban már megszokott, hogy az emberek műanyag székeken üldögélnek a sineken. Végül is hol máshol találjanak helyet maguknak?

Árusok standjait, motorokat, robogókat, bicajokat és mindent, ami életről árulkodik, azt megtaláljuk itt.

Ha esetleg vonattal utaznál errefelé, ügyelj arra, nehogy túlságosan kihajolj az ablakon, mert könnyen eltalálhat a fal! Ilyenkor jobb csak az ablak mögött csendesen szemlélődni.

Lehet, hogy most nem tűnik olyan keskenynek az utca, de ha jönne a vonat, akkor jócskán félre kéne húzódni.

A gyerekek számára is hamar megszokottá válik az, hogyha jön a vonat, akkor nincs mese, félre kell állni.

Hanoi óvárosában, ahol ilyen szűk utcákon kénytelen végigmenni a vonat, előfordult már jó pár baleset is. Mivel a vonat olyan területeken halad keresztül, amik igencsak sűrűn lakottak, ezért folyamatosan dudál, hogy megelőzze a baleseteket.

Hanoiban a közlekedés első látásra elég nagy káosznak tűnhet, mivel sokan közlekednek motorral, vagy robogóval és jószerivel abba az irányba, ahova ők akarnak. Az ott élők pedig nyugodtan sétálgatnak a járművek között, mintha a világ legbékésebb helyén lennének.

Mint ahogy láthattuk, a közlekedés Hanoiban egészen máshogy zajlik, mint egy közép-európai országban. A hanoi emberek nem az úttestre rajzolt vonalakat helyezik előtérbe, hanem a dudálást, de azt minden mennyiségben!

Hanoi egy annyira más világ, mint amiben mi élünk, hogy aki eljut oda, az biztos sok felejthetetlen élményekkel lesz gazdagabb!