Legszebb gyereknépdalok

Által mennék

Által mennék én a Tiszán
ladikon, ladikon, de ladikon.
Ott lakik a, ott lakik a galambom,
ott lakik a galambom.

Ott lakik a városban,
a harmadik utcában,
piros rózsa, kék nefelejcs, ibolya
nyílik az ablakában. 

Által mennék én a Tiszán
nem merek, nem merek, de nem merek.
Attól félek, hogy a Tiszába esek,
hogy a Tiszába esek.

Lovam hátán seje-haj,
félre fordult a nyereg,
a Tiszának habjai közt elveszek,
a babámé nem leszek.

A part alatt

A part alatt, a part alatt
Három varjú kaszál, három varjú kaszál.
Róka gyűjti, róka gyűjti,
Szúnyog kévét köti, szúnyog kévét köti.

Bolha ugrik, bolha ugrik,
Hányja a szekérre, hányja a szekérre.
Mén a szekér, mén a szekér,
Majd a malomba ér, majd a malomba ér.

A malomba, a malomba
Három tarka macska, három tarka macska.
Egyik szitál, másik rostál,
Harmadik követ vág, harmadik követ vág.

Szürke szamár vizet hoz már,
Tekenőbe tölti, tekenőbe tölti.
Tehén dagaszt, tehén dagaszt,
Kemencébe rakja, kemencébe rakja.

Medve várja, medve várja,
Kisült-e a cipó, kisült-e a cipó.
Tyúk a cipót csipegeti,
Hangya morzsát szedi, hangya morzsát szedi.

 

Hej Vargáné

Hej, Vargáné, káposztát főz,

kontya alá ütött a gőz,
hányja-veti fakalánját,
kinek adja Zsuzsa lányát.

Nem adja az más egyébnek,
Kara István őkelmének,
még akkor nekiígérte,
mikor bölcsőbe rengette.

Nem ettem én ma egyebet
Csak egy köcsög aludttejet
Azt is csak úgy kalán nélkül
Megélek én a lány nélkül.

Két szál pünkösdrózsa

Két szál pünkösdrózsa,
Kihajlott az útra,
El akar hervadni,
Nincs ki leszakítsa.
Nem ám az a rózsa,
Ki a kertbe nyílik,
Hanem az a rózsa,
Ki egymást szereti.
Nem szeretlek másért,
Két piros orcádért,
Szemed járásáért,
Szád mosolygásáért.

Érik a szőlő

Érik a szőlő, hajlik a vessző,
bodor a levele.

Két szegény legény szántani menne,
de nincsen kenyere.

Van vereshagyma a tarisznyában,
keserű magában.
Szolgalegénynek, hej, a szegénynek,
de kevés vacsora.