A legizgalmasabb, legérdekesebb várak Magyarországon

 

A Bakony hegység északi lábánál, a csodálatos szépségű Somló közelében fekszik Devecser kisvárosa, melynek sok történelmi vihart túlélt várában jelenleg könyvtár működik.

 

Az első adatok a 15. századból vallanak arról, hogy a környéken birtokos Choron nemesi família egy udvarházban lakott, amelyet azonban 1514-ben Dózsa György felkelő keresztes csapatai elpusztítottak. Az újjáépített lakóházat a törökkel vívott vesztes 1526-os mohácsi csata utáni időszakban a belháborús viszonyok miatt várszerűen megerődítették, vagyis erős kőfallal vették körbe, amit magas őrtorony tagolt, míg körülötte egy vizesárokkal oltalmazták. Védelmi ellenálló erejét jelzi, hogy 1532-ben a Bécs városának ostromára indult óriási szultáni seregek lovasportyázói nem bírták lerohanni, rendes ostromára pedig nem volt elegendő idő. Devecser erődítménye is részét képezte a haditanács által kialakított végvárrendszernek, mellyel próbálták megállítani a hódító Oszmán Birodalom katonáinak betöréseit a magyar és osztrák területekre. Mivel azonban nem került sor az ágyúkkal vívott hadviselés szabályainak megfelelő kiépítésére, nem számították a jelentősebb végvárak közé. 1562 tavaszán a devecseri vitézek is részt vettek a hegyesdi vár visszafoglalásában, amit még az előző esztendőben szálltak meg a törökök. 1583-ban Choron Margit házassága révén a dúsgazdag Nádasdy bárói család szerezte meg, de mivel nem ez volt a szálláshelyük, nem sokat fordítottak az omladozó végvárra. 1626-tól előbb zálogként, majd örökbirtokul az Esterházy főnemesi család tulajdonába került át, így tántoríthatatlan Habsburg-hűségük miatt nem robbantották fel, mint oly sok feleslegessé vált magyar erődítményt.

 

A késő gótikus eredetű, de reneszánsz hatásokat is mutató épületet 1790-ben R. Zillach tervei alapján késő barokk stílusban, majd a 19. században Voyta Adolf tervei szerint eklektikus stílusban megújították.

 

A 18. században jelentősebb mértékben átépítették, részben megfosztották külső védőműveitől, lecsapolták és barokk kastélykertté alakították át a közeli halastavat is. Manapság az egykori Choron-várban működik Devecser városának nyilvános könyvtára, melynek termeiben megcsodálhatók a reneszánsz ajtó- és ablakkeretek.

 

Ez az erődítményünk az 1241–42-es tatárjárás utáni nagy várépítési korszak szülötte. Az első várat a Bána nembeli Cseszneki Jakab királyi kardhordozó (ensifer regis) emeltette 1263 körül egy védelemre kiválóan alkalmas sziklacsúcson. A vár első említése egy 1281-es oklevélben maradt fenn, amely szerint Jakab fiai közösen használhatták a várat. 1315-ben a Csákok elfoglalták a várat, de 1323-ban Lampert országbíró visszaítélte Cseszneki Mihály és fia Cseszneki János részére a birtokot, ők azonban még ez évben eladták várbéli birtokukat a Csák nemzetségnek Pázmándfaluért és 100 ezüstdénárért. Károly Róbert király csatolta az uralkodói birtokokhoz a vadban bővelkedő területet. 1392-ben Luxemburgi Zsigmond a cseszneki várat az uradalmához tartozó harmincegy községgel együtt a Garai főnemesi famíliának adta át, azok délvidéki birtokaiért. A vár a Garai család birtokában maradt 1482-ig, a fiúág kihaltáig. 1483-ban a Szapolyai család uralta. 1527-ben I. Ferdinánd foglalta el, így idegen kézre jutott. Cseszneket és uradalmát Bakics Pál kapta meg, aki haláláig 1537-ig birtokolta. Rövid ideig Török Bálint kezén is volt a vár, majd 1540-ben Csaby István kapta, aki Eger főkapitánya volt. Később a Csaby–Wathay családok kezére került.

 

A 16. század közepére a hódító törökök benyomultak a Dunántúlra, ahol Csesznek – Wathay Lőrinc várkapitány vezetésével – végvárként védelmezte az országot. Életét egy tragikus baleset oltotta ki, 1573-ban bortól ittasan örömében egy régi puskaporral töltött ágyút akart elsütni, amit a mellette álló pattantyús vonakodott megtenni. Lőrinc kapitány a fáklyát kezéből kikapva, meggyújtotta a kanócot, mire a löveg hatalmas robajjal szétrobbant, megölve mindkettőjüket. 1594-ben Győr elestét követően a vár török kézre került, de már 1598-ban sikerült visszafoglalni. A 16-17. század fordulóján a vár a gróf Cseszneky család birtokában volt. 1605-ben meghódolt Bocskai István csapatai előtt, 1619-ben pedig Bethlen Gábor vezérei, Haller György és Fekete Péter foglalta el a várat. Az 1622-es nikolsburgi béke alapján ismét királyi birtok lett. A Rákóczi-szabadságharc idején a várban lőszer- és élelmiszerraktár működött, de hadifoglyok gyűjtőhelye is volt. 1708-ban a császári hadak hiába ostromolták, de 1709-ben sikerült bevenniük.

 

A háborús idők elmúltával a vár szerepe megváltozott, a zordon kővárat az Esterházy grófok egy kényelmes lakhatást biztosító barokk kastéllyá alakították át. Korabeli források szerint 1780-ban elköltözött a főúri család, de még szolgaszemélyzet használta a helyiségeket, melyeket egy harminc esztendővel későbbi földrengés, majd tűzvész tett végképp lakhatatlanná. Az 1967–69-es feltárás során sikerül információkat gyűjteni a vár 13. századi állapotáról, annak ellenére, hogy a fellelhető romok nagyjából a 16. századi állapotnak felelnek meg.

 

1947-ben itt forgatták a Valahol Európában című filmben látható vár külső felvételeit.

A vár közelében jöttek létre Magyarország első via ferrata útvonalai 2013 nyarán. Az "Ostromlók útja" C, vagyis közepes erősségű és 120 méter hosszú, a D nehézségű "Várpanoráma út" hossza 180 méter, míg a legnehezebb (E fokozatú) Tálos Zoltán emlékút 70 méter hosszú.