Az egyszemélyes sereg
Az első brigád ment, a második brigád jött, aki mindössze egy személyt számlált. Kőműves létére ő természetesen mindenhez értett, ami akkor lett gyanús, amikor kiderült, hogy kádat például még soha életében nem állított be és most sem sikerült szépen. Vele is voltak gondok, csempét kellett visszaszedni, mert nagyok és egyenletlenek voltak a fugák, hepehupás volt több helyen a dolog. Javára legyen írva (de tényleg), hogy ő elismerte, ha hibázott és próbálta javítani, sikerült is neki és ezt becsültem. Ő sajnos lebetegedett, majd megunta a vállalkozói életet és már nem maradt ideje másra a munka mellett.
A második egyszemélyes sereg
Jött még egy brigád, szintén egyszemélyes, ő volt az, akit már az első nap el kellett volna küldenünk, de mivel senkit sem találtunk a glettelésre, így maradt. Gondoltuk, hogy jó lesz, hiszen ezermester, tapasztalt, ráadásul ismerősnél dolgozott már, ők ajánlották. Elképesztően kapkodott, mindent úgy csinált, hogy minél hamarabb kész legyen, tök mindegy, hogy néz ki.
Alapozni nem alapozott, a plafon kőporos volt, ezt szerettük volna eltüntetni. Megcsinálta, majd egy hét múlva rengeteg helyen jelent meg repedés. Kijavította, de még most is látni repedéseket. A glettelés után csiszolt, majd tartotta a markát a pénzért, kifizettük, a festést már mi csináltuk meg – ekkor jött a meglepetés. Hepék-hupák, dimbek-dombok, elképesztő hibák, a glettvassal és a csiszolóval húzott vonalak, elképesztően nézett ki a fal, de mi ezt nem láttuk, csak későn. Nincs szaktudásom, se tapasztalatom, de azt mondtam, hogy jó, keverek egy kis anyagot és gletteljünk.
Három napom ment el arra, hogy az összes általa elkövetett hibát kijavítsam, majd megmutattam neki, és itt jött a legmegdöbbentőbb mondat, amitől még ma is hányingerem van: „Igen, ezt így kellett volna csinálni” – mondta az ezermester szaki. Köpni-nyelni nem tudtam, röhej, itt minden reményem elszállt, csak azon csodálkoztam, hogy bevallása szerint rengeteg munkája van, és oktatni fog másokat a jövőben...De mire, erre a trehány munkára? Szép jövőkép…Azért vannak pozitív élmények is, a következő oldalon ezeket osztom meg veletek!
