A pozitív csalódások
Szerencsére volt részünk rengetegszer pozitív csalódásban is. Ott volt például a vízszerelő, aki ismeretlen ismerős volt. Eszméletlenül rendes ember, idős, tapasztalt, mindent tud a szakmáról – és ezt be is bizonyította. Precíz mérések, vágások, semmi pazarlás, minden olyan, amilyennek szerettük volna. Egyetlen hibája azért volt neki is, de ezt annak a számlájára írjuk, hogy valóban jó szakember és sokan keresik. A hiba pedig a pontosság: mindig mondta, hogy reggel 8-ra odaér, de valahogy sosem sikerült 10-nél hamarabb megérkezni. Ez csak azért hagyott nyomot bennünk, mert az üres házban, sokszor hidegben, nem tudtunk mit kezdeni magunkkal, amíg vártunk rá. Ennek ellenére őt tényleg mindenkinek csak ajánlani tudom, nagyon profi és segítőkész.
Aztán ott voltak a nyílászárósok. Velük is csak pozitív tapasztalataink voltak, időben elkészítették az összes ajtót, ablakot, percre pontosan érkeztek reggel. Nagyon gyorsan, precízen dolgoztak, minden szemetet eltakarítottak maguk után, nagyon elégedettek voltunk velük.
Végül még egy pozitív csalódás, ez volt a legnagyobb. Laminált padlót szerettünk volna lerakni, de hamar rájöttünk, hogy jobb, ha nem kísérletezünk. Ismerősünk ajánlásával megkerestünk egy szakit, aki már egy hét múlva jött is. Először aljzatkiegyenlítésre volt szükség, megcsinálta, amikor pedig kiderült, hogy sok helyen nem sikerült tökéletesen, azonnal jött, és javította. Teszem hozzá, szombat este hat óra körül. Nem sokan tennék meg ezt, ebben biztos vagyok. A laminált padlót is profi módon rakta le, sok tanáccsal ellátott minket, időben érkezett mindig. Nagyon korrekt, nem ezermester, ehhez ért, de ehhez nagyon.
Összegzés
Összességében azt tudom mondani, hogy türelem szükséges, de az sok…Az ezermestereket el kell kerülni jó messzire, és azokat a szakikat is, akik azt mondják, hogy már holnap reggel tudnak kezdeni. Az ilyen emberek vagy nem értenek semmihez, vagy át akarnak verni – a jó szakemberre várni kell, egy hetet, kettőt, akár egy hónapot, mindegy, de azonnal biztosan nem fog tudni jönni.
Árban én azt tapasztaltam, hogy nem igaz az olcsó húsnak híg a leve mondás, ugyanis sokszor az olcsóbb volt a jobb, a drágább pedig a trehány. Én nem bántom a fiatalokat, de tőlük ódzkodnék mindenki helyében, mivel nincs még tapasztalatuk, árban viszont pofátlanok (tisztelet a kivételnek) – a fiataloknak inkább keresni kellene egy mestert, aki tanítja őket, és pár év múlva vállalkozást indítani. Szerintem még fogok jelentkezni hasonló írással, mert ez a téma még úgy is többet érdemel, hogy rengeteget írtam!
